Egy választott tisztség betöltésének a teljes körű legitimációját jogilag az adja, hogy az azt betöltő személy nem csak személyében, de magában a megválasztásában is legitim legyen. A személyi feddhetetlenség nem kérdés, de alapvető elvárás. A választás legitimációja azonban ugyanilyen súllyal bír.

A választás legitimációjának a jogi alapját az adja, hogy a választás folyamatát egyértelmű, egzakt és garanciákat biztosító normák rendezzék. Az erkölcsi alapját pedig az, hogy a választás során ezen szabályokat minden tekintetben maradéktalanul be is tartsák. Ezek bármelyikének hiánya – még az adott személy személyes feddhetetlensége mellett is – a választott tisztség betöltésének legitimációját alapjaiban kérdőjelezi meg.

A BÜK 2014-es tisztújítása nem kevés probléma, visszás esemény mellett, alapvető eljárási garanciák hiányossága mellett folyt le. Az adott körülmények tükrében néhányan már eleve nem fogadták el a tisztséget, mert úgy értékelték, hogy a választásuk körülményei miatt elfogadhatatlan mértékben kérdőjeleződött meg delegálásuk legitimációja.

Most, hogy már a bíróság jogerősen is kimondta, hogy a választási határozatok megsemmisítésére lényeges eljárási garanciális szabályok megsértése miatt került sor, még mindig vannak olyanok, akik egyrészt a jogi és az elvárható erkölcsi normák fölé helyezik magukat és olyanok is akik a kialakult legitimációs válságot továbbra is csekély súlyú, technikai problémának minősítik, vagy éppen „kutyakomédiává” degradálják, hogy éppenséggel a BÜK volt elnökét idézzük. Ennek a hozzáállásnak a gyökere nyilvánvalóan magából az ügyvédi szervezetekre vonatkozó szabályok elégtelenségéből és a vezetők érdemi számon kérhetőségét garantáló rendelkezések hiányából ered.

A MÜK Elnökségnek hatásköre hiányban (!) – melyet a MÜK egyik prominens vezetője szimpla „jogszabály szerkesztési pontatlanságnak” az arra való figyelemfelhívást pedig „társadalmi rendeltetésével ellentétes hivatkozásnak” aposztrofál (http://ugyvedek-lapja.hu/cikkek/2015/11/buk-dosszie-26-muk-hatarozat-elleni-felulvizsgalati-kerelem-elutasitva) – hozott ”feltétel megállapító” alaphatározata még ”csak” a jogszabályi rendelkezések negligálására való törekvést szimbolizálta. A MÜK elnökének 2015. október 22-én és 26-án meghozott határozataiban azonban már szinte kivétel nélkül olyanok kerültek kijelölésre a BÜK egyes köz- és egyéb típusú feladatainak ellátására, akik egyébként az adott feladatokra szóló mandátumukat éppen a jogerős ítélet alapján vesztették el. Ezt sokan a tagságtól teljesen elidegenedett, a kamarát pusztán pozíció- és erőforrásnak tekintő vezetés évtizedek alatt, mindennemű kontroll nélkül kialakult hatalmi gőgje és arroganciája megnyilvánulásaként értékelték.

Úgy tűnik, hogy a most elfogadott törvénymódosítással megszerzett egyszemélyi jogkörön alapuló MÜK elnöki határozatok a BÜK önkormányzatiságának helyreállításának álcája alatt inkább a teljhatalmat és a kamarai tisztségviselők minden áron való túléléséért való elkötelezettséget igyekeztek demonstrálni. Ezt erősíti az is, hogy ezen egyszemélyi MÜK vezetői intézkedés sorozatban a ”tűzközelben” tartás érdekében – bár erre a törvénymódosítás koránt sem adott hatáskört – mintegy új ”tisztségek” is születhettek a BÜK szervezetében. (”fegyelmi ügyek koordinátora” és ”informatikai tanácsadó és koordinátor”).

Mindezekből a kritikus tagság számára csak az látszik, hogy történjen itt bármi, akarjon itt bárki bármit vagy ítéljen a bíróság bárhogyan, a kamarai tisztségek az adott személyektől elvitathatatlanok, az nekik életfogytiglan jár, azok az érintetteket alanyi jogon megilleti, részükre a tisztség és az azzal járó előjogok, valamint számos esetben még az eltúlzott mértékű díjazás is elvitathatatlan járandóság!

Változások MÜK/BÜK módra