"lus est ars boni et aequi"

Szerecsenmosdatás – azaz miként is győzelem a vereség

Talán nem is annyira meglepő módon a június 27-i BÜK közlemény szinte már győzelmi jelentésként számol be a Kamara pervesztességéről. Ahogy ilyen esetekben már lenni szokott beindult a kommunikációs henger, a szerecsenmosdatás és a bizonyítvány magyarázása. A kamarai közleménnyel ellentétben ui. - mily meglepő is ez gyakorló jogászok számára – egy keresetnek nem lehet másként helyt adni mind érdemben. Az, hogy valami alaki vagy tartalmi okból semmis nem változtat azon  a tényen, hogy semmis. Mindezt egyébként jól demonstrálja az ítélet maga : „A kereset alapos.”  E három szó közül vajon melyik nem világos a kamarai vezetés számára?

A kar tagjai ezt a megállapítást nem kevésszer látták és bizonyára tisztában vannak a jelentésével. Pont a kamarai vezetésnek okozna ez megértési gondokat? Ugyanígy azt is axiómaként kezelhettük eddig, hogy egy választási eredményt kihirdető határozat semmissége mit jelent. De - mint látható - ez az axióma mostanra megdőlni látszik, hiszen a kamarai vezetés számára ez koránt sem tűnik egyértelműnek . Ha ezt egy ügyvéd alperesi képviselőként hallja, akkor az azt jelenti elvesztette a pert, felperesiként meg azt, hogy megnyerte. A BÜK közleményéből azonban nagyjából azt tudhatjuk meg, hogy úgy veszítettek, hogy közben győztek.

A  kamarai vezetés minden kommunikációjában az ítélet indoklását követő meglehetősen unortodox „Összegzésre”  hivatkozik. A jogász társadalom jelentős része talán mindez idáig abban a hitben élt, hogy a bírósági ítélet összegzése maga a rendelkező rész. A Budapesti Ügyvédi Kamara választási határozatait megsemmisítő első fokú ítéletéből azonban az látszik kitűnni , hogy ez bizony nem így van, ugyanis a 15 oldalon alaposan és egyébként logikusan és egységesen kifejtett és felépített ítéleti indokolás végére valahogy a 16. oldalként bekerült egy négy soros „Összegzés” is.  (A minden szempontból tanulságos és az ügy fontosságához méltóan magas szakmai színvonalat képviselő ítélet teljes szövege hozzáférhető az Ügyvédi Összefogás honlapján.)

A  perjogilag kevésbé értelmezhető “összegzés” a szakirodalomban a leírt részletes vélemény rövid összefoglalóját jelenti, ám itt olyan kérdésekben foglalt állást a törvényszék, amelyek nem képezték a kereset, s így a per tárgyát sem.

Márpedig ha egy kérdés egy pernek nem tárgya, akkor arra értelemszerűn nem is történik a perben bizonyítás. Akkor nem is érthető – főleg ítéleti indokolásban nem az – hogy miért is szükséges kimondani, hogy egy a per tárgyát nem képező kérdésben  “aggály nem merült fel”, vagy hogy e körben a bíróság nem tudott valamit megállapítani? Ha valami nem képezi a per tárgyát, akkor az ehhez kapcsolódó tények logikusan nem is tudnak felmerülni, sőt az lenne igazán furcsa ha ennek ellenére e körben tényeket tudna a bíróság megállapítani.

Nem mellesleg a  kamarai  vezetés kommunikációjában zászlóként lengetett „Összegzés” valójában ellentétben van magával a részletes indokolással is. Eddig ui. a gyakorló jogászok számára a határozat semmisége egységes jogi értékítéletet eredményezett, akár alaki, akár tartalmi okokon alapult az. Lehet, hogy ez már joggyakorlati szempontból meghaladottá vált és létrejött a  “kicsit semmis” meg a  “nagyon semmis”  határozat kategóriája? Az ítélet szóbeli indokolásában és az írásbeli indokolás 12-13. oldalán a bíróság igen részletesen és magas színvonalon elemzi, hogy nem lehet különbséget tenni és súlyozni a kicsi vagy súlyos szabálysértések között, vagy azon az alapon mérlegelni egy határozat semmisségét, hogy az a végeredményt befolyásolja-e vagy sem. Különösen nem lehet ilyet tenni egy köztestületnél. Mert lássuk be, ha ez így lenne, akkor gyakorlatilag teljesen felesleges lenne bármilyen eljárási szabály megtartani, de még megalkotni is.  De akkor mégis mi célt szolgál az “Összegzés”?

De hogy ne rébuszokban beszéljünk. Ebben a perben egyetlen felperes sem állította, hogy a választások során “visszaélések” történtek volna, “pusztán” annyit, hogy a választások sorozatos szabálysértésekkel voltak terheltek. “Visszaélésekre” a kereset nem utalt, arra nézve bizonyítási indítvány sem született. Ennek fényében nem világos, hogy miért is kellett kimondani az “Összegzésben”, hogy a bíróság “visszaélést nem állapított meg”. Ha egy bíróság az ítéletének alapját képező szabálysértéseket alkalmasnak találta arra, hogy azok alapján az adott határozatokat megsemmisítse, akkor vajon mi indokolhatta, hogy az adott ítéletében az egyébként a szokásos bírósági ítélkezési és ítéletszerkesztési gyakorlattól teljesen idegen módon és formában, mintegy testidegenül,  ráadásul a per tárgyát nem képező kérdésben, illetve az indokolásban kifejtettekkel ellentétesen,  az egységes és logikusan felépített indoklása végére mégis beszúrjon egy ilyen „Összegzést”?  Ez már valószínűleg rejtély marad örökre.

A  BÜK vezetésének az ítélettel kapcsolatos kommunikációjából viszont úgy tűnik, mintha őket még szakmai alapon sem lepte volna meg mindez, hiszen már az ítélet  kihirdetése  után azonnal, az érdemi döntéssel  mintsem törődve, kizárólag ezen négy soros „Összegzés” került a kommunikációjuk  fókuszába és erre alapozva vélik a választást a megsemmisített határozatok ellenére megkérdőjelezhetetlennek és legitimnek. Pedig van egy rossz hírünk a számukra: nem azok!

Az aktuális kamarai vezetésnek ebbe az “Összegzésbe” görcsösen kapaszkodó közleményével most már ott tartunk, hogy a kamarai közgyűlési határozatok ellen beadott keresetnek helyt adó bírósági ítéletet a  kamarai vezetés akként értékeli, hogy valójában ők nyerték meg ezt az ügyet, hiszen a bíróság “sem súlyos jogszabálysértést, sem visszaélést nem állapított meg”.  Az a mellékes körülmény pedig, hogy a bíróság megsemmisítette a választásokkal összefüggő határozatokat, mit sem számít. Valóban ez az a szakmai színvonal, amire számíthatunk a kamarai vezetés részéről? Mit lehet ezzel kezdeni? Tekintsük személyes sértésnek? Inkább csak egyszerűen kezeljük a dolgot a helyén: kétségbe esett kísérletnek a keserű pirula megédesítésére. Ha tovább folyik ez a szakmaiatlan és nyilvánvalóan manipulatív kommunikáció, némi münchauseni áthallással majd talán még azt is olvashatjuk nemsokára, hogy miként tudja a vezetés a saját hajánál fogva kiemelni magát abból, amiben éppen egyre mélyebbre merül. (Kéretik nem félreérteni a közeget – a szakmaiatlanság mocsaráról van szó!)

Ügyvédi Összefogás

Hozzászólás

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ 1 = kettő

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Vissza a tetejére