"lus est ars boni et aequi"

Reflexio a kamarai 299. hírlevélre

komment

NEHÉZ DOLOG A HIBA BEISMERÉSE ÉS A FELELŐSSÉG VÁLLALÁSA

Minden budapesti ügyvéd megkapta a Kamara 299. számmal jelölt rendkívüli elektronikus hírlevelét, amelyből a Fővárosi Törvényszéknek a 2014-es kamarai választások valamennyi határozatát megsemmisítő elsőfokú ítéletével kapcsolatos, állítólag a Kamara közleményét és álláspontját tartalmazó írást ismerhettük meg. Azért írom, hogy „állítólag”, mert az ítéletet elolvasva nem tudom elhinni, hogy annak tartalmából a részünkre kiküldött közlemény és álláspont következik.

A tudósításból az sejthető, hogy történt valami, ami nem ad okot az ünneplésre. A Kamara pervesztése mégis úgy van előadva (megjegyzem rosszul, sőt nagyon rosszul), mintha megnyerte volna a pert. A rövidnek mondható közlemény mindenáron igyekszik sulykolni az olvasónak a „törvényes” szót. Szerintem nem kellene lejáratni ezt a kifejezést, mert ezek után minden törvényesnek tűnne, ami egyébként nem az. Bár az ítélet még nem jogerős, azonban első olvasásra látszik belőle, hogy nem egy összecsapott munka, nem egy zavaros elmélkedésről szól. Komoly tartalom és jogbölcselet észlelhető indokolásában a semleges olvasó számára is.

Sajnos a kamarai közlemény szerzőjét ezúttal sem sikerült megismernünk, pedig nem ártana tudnunk nekünk választóknak, hogy kit tisztelhetünk a „Kamara nevében” nyilatkozó hírlevélíróban. Az elnökünk által meghirdetett transzparens kamara követelménye mindenekelőtt ezt kívánná. Nem túlzó elvárás, ha egy ilyen „színvonalas” közlemény zárásaként megismerhetnénk, hogy a Kamara melyik testületének (vezetőjének) álláspontját ismerteti egy ilyen, tartalmában és gondolatmenetében lesújtóan hibás írás. Szakmai észrevételben igyekszem mellőzni mások álláspontjának minősítését, de itt és most ez elkerülhetetlen. Ugyanakkor nem feltételezem, hogy a BÜK elnökségben mindenki egyszerre felejtette volna el a tanult szakmát. Nevezetesen, a konkrét esetben egy ítélet helyes értelmezését és az abból adódó feladatok felismerését.

Az alábbiakban néhány tartalmi észrevételemet szeretném megosztani a Kamara azon tagjaival, akik nem csupán zsákmánynak tekintik a választott tisztséget.

Azt gondolom, hogy mindennek rendelt ideje van. A hiba beismerésének is és a felelősségvállalásnak is. Nem kell mindennel és mindenkivel szemben megvédeni a védhetetlent. Tanult szakmánk és gyakorolt hivatásunk becsületének, presztízsének védelme többet érdemel. A jogos kritikát, vagy a visszásságokra rámutató észrevételeket nem oktalan támadásokként kellene kezelni, hanem a szabályozás, és/vagy a szervezeti rendszer jobbítására irányuló javaslatként. Persze nyilvánvaló, hogy a kritika nem kevés esetben megkövült érdekeket sérthet /lásd: tisztséghalmozást, vagy az örökös tisztségviselést, vagy éppen a magas tagdíjunkat generáló, főállású fizetéssel felérő, esetenként több helyről felvett tiszteletdíjakat/.

A Fővárosi Törvényszék 28.P.21.423/2014/15. számú ítélete egy olyan szembesítés a valósággal, ami érdemi válaszra vár. Az ítéletből nem az következik, amit a kamarai közlemény sugall, sőt legkevésbé az következik, hogy minden úgy jó, ahogy van. Az ítélet indokolásából nagyon egyértelműen kitűnik, hogy a 3/2013. (VII. 8.) MÜK Szabályzat, s az annak alapján beállított gyakorlat egyelőre nem állta ki az igazságszolgáltatás próbáját.  Súlyosnak mondható szabályozási és szervezeti hibák terhelik a tavaly megalkotott MÜK választási szabályzatot.

A szabályozás tarthatatlanságára nézve, csak példaként említem a Szabályzat 6.3. pontját, ami echte törvénybe ütköző rendelkezést tartalmaz. Ugyanis, az Ügyvédi törvény 104. § (2) bekezdés a) pontja a közgyűlés hatáskörébe utalja a választási szervek megválasztását, míg a szabályzat a kamarai szűk testület, az elnökség hatáskörébe tartja ezt a jogosítványt. A törvényi szabálynak garanciális jellege van az amúgy állandóan fenyegető belterjesség eluralkodása, a nepotizmus és a paternalizmus elleni védekezés eszközeként.

A Törvényszék alapos indokát adta annak, hogy ebben a perben a nyilvánvalóan törvénybe ütköző szabályzati rendelkezés semmisségére miért nem lehet tekintettel. Ettől azonban ez a probléma még nem oldódott meg. Ha valaki feltenné az egyszerű kérdést, hogy milyen legitimációs alapja volt/van a választási szervek megválasztásának, akkor arra csak egy helyes válasz adható: A BÜK elnökségének mindazon határozatai, amelyek választási szervezetek tagjainak megválasztásáról szólnak, az ügyvédi törvénybe ütköző (semmis) MÜK Szabályzati rendelkezésen alapulnak. Jelenleg is ez a helyzet. Tessék ezt tovább gondolni!

A kamarai közlemény és álláspont mindezek ellenére amellett érvel, hogy csak a szavazatokat kell újra számolni és kész, egyébként minden rendben lesz a tisztségviselők választásával! Nem hiszem el, hogyha valaki vette a fáradságot és elolvasta a választási szabályzatot, valamint az ítéletet és egy kicsit konyít a polgári joghoz, akkor erre a gondolatra, illetve következtetésre jutna.

Az alábbiakban – tényleg csak a tények megvilágítása érdekében – kivonatolok három szabályzati pontot a választási szabályzatból. Egyik arról szól, hogy a korábbi választási szervek megbízatása a tevékenységük befejeztével megszűnik /13.5. pont/, a másik pont szerint, hogyha valakit érvényesen nem választottak meg az adott tisztségre, vagy testületi tagságra, akkor új választást kell kiírni. /20.12. pont/, míg megint egy másik szabályzati pont a területi kamara közgyűlésétől von el hatáskört törvénysértő módon, és ezért ezt a rendelkezést a felügyeleti eljárásban semmis rendelkezésként kell kezelni /6.3. pont/

A Fővárosi Törvényszék ítélete a választási határozatok megsemmisítésével maga a bizonyosság arról, hogy nincsenek érvényes határozatok a választott tisztségekről. Még mielőtt bárki reflexből azzal ütné el ennek az észrevételnek az élét, hogy az ítélet nem jogerős, felhívnám a figyelmet az ítélet alapos indokolására. Álláspontom szerint, a megsemmisített határozatok új választási szervek és új választás nélkül jogszerűen nem pótolhatók. Sem az ítélet, sem a szabályzat nem a szavazatok újraszámolását írja elő. A per tárgya egyébként sem a szavazatok hibás számolásának kifogásolása volt, hanem a saját választási szabályzatunk rendelkezéseinek többrendbeli megsértése.

Mi az eszmei mondanivalója az ítéletnek egy jogász számára?  Azt hiszem nem tévedek, ha a lényeget egy mondatban kellene megfogalmazni, és az emígy szólna: nem lehet hiteles választási eredményt hirdetni egy olyan eljárás alapján, amelyben az eredmény a választási szabályok sorozatos megsértésének kíséretében született. Ha ennek ellenére elfogadnánk az eredményt hitelesnek, akkor nem kellenének a szabályok. Erre a nyomós érvre az ítélet indokolása több helyen meggyőzően utal. Itt rögtön hozzá kell tennem, hogy a szabályok megszegése nagyrészt az átgondolatlan választási szabályzatból következő korlátok miatt állott elő. Tudniillik a választási szabályzatnak technikai értelemben is lehetőséget kellene adnia arra, hogy mind a szavazás, mind a szavazatszámlálás rapid módon lefolytatható legyen akkor is, ha valamennyi ügyvéd él a szavazati jogával. A jelenleg hatályos szabályok alapján megválasztható 15 fős szavazatszámláló bizottság nem képes 5.500 fő választónak, közel 300 fő jelöltből 129 tisztségre leadható szavazata folyamatos számlálással történő megszámolására. Ha hozzávesszük, hogy a számlálásban részt vettek a kamarai alkalmazottak is, noha erre nem voltak megválasztva, továbbá a választásra jogosultak fele sem ment el szavazni, és így is napokig tartott az eredmény megállapítása, akkor a szavazatok jogsértés nélküli újraszámlálására – a jelenlegi korlátozó szabályok alkalmazásával megválasztandó új választási szerveknek – sincs reális lehetőségük.

Csupán azért, hogy ne kelljen külön előhívni a hivatkozott rendelkezéseket, vessünk egy pillantást az idevágó szabályzati pontokra:

 A Magyar Ügyvédi Kamara

3/2013. (VII. 08.) MÜK Szabályzata

a kamarai tisztségviselők választásáról és visszahívásáról

6.3.

A területi kamarák elnökségei a választások előkészítése és lebonyolítása céljából a választás kitűzésével egyidejűleg megválasztják a választási bizottság és a jelölőbizottság elnökét és tagjait, a jelölőlista közzétételét követő 8 napon belül a szavazatszámláló bizottság elnökét és tagjait.

13.5.

A választás szerveinek megbízatása a választással kapcsolatos összes tevékenység elvégzésével befejeződik.

20.12.

Amennyiben bármely egyéni tisztségre vagy testületi tagságra érvényesen senkit nem választottak meg, úgy erre az egyéni tisztségre vagy testületi tagságra új választást kell tartani.

A 6.3. szabályzati pont tartalma – összevetve azt az Ütv. 104. § (2) bekezdésével – nem játszott szerepet a kamarai határozatok megsemmisítésében, de törvénysértő volta miatt egy felügyeleti eljárást indokol. A felügyeleti eljárásra nem feltétlenül lenne szükség, ha a MÜK  megismerve az ítéletet, levonná a megfelelő következtetéseket a szükséges teendőkre nézve. Ennek hiányában a törvényességi felügyeletet gyakorló igazságügy-miniszterre hárul a feladat, hogy felhívja a MÜK-öt a választási szabályzat olyan értelmű megváltoztatására, amely szerint a választási szervezeteket nem a területi kamara elnöksége, hanem a közgyűlés jogosult megválasztani. E tekintetben is érdekes olvasmány a Fővárosi Törvényszék ítélete, amely rendszertani értelmezéssel világossá teszi a törvénybe ütköző szabályzati rendelkezések közigazgatási semmissége jogintézményének elhatárolását a határozatok polgári jogi értelemben vett semmisségétől, illetve megtámadhatóságától.

A jogos kritikával szemben nem helyénvaló az a hivatkozás, ami a perben alperesi védekezésként többször elhangzott. Nevezetesen, hogy eddig is így jártunk el, mégsem emelt kifogást senki. Vagy, hogy az elmúlt húsz évben ez nem volt probléma, most miért az? Ez az a hozzáállás, amin sürgősen változtatni kellene. Nem fogadható el ugyanis az a hibás gyakorlat, amelyik a kritika megjelenését követően nem a kritika lényegével és tárgyával foglalkozik, hanem a kritikai észrevételt tevővel. Ez a hozzáállás nemcsak tisztességtelen, de etikátlan is. Az ügyvédi etikai elvárásoknak nemcsak akkor kell érvényesülniük, ha azokat másoktól várjuk el. Különösen áll ez a kamarai tisztségviselőkre, akiknek a követendő jó példa demonstrálása eleve feladata lenne.

Végül, de nem utolsó sorban a kamarai közélettel kapcsolatban említek meg néhány elsikkadt tényt. A választás befejezése után sajnos elmaradt az Ügyvédi Összefogás nevű szakmai mozgalom értékelő, elemző összefoglalójának elkészítése. Ennek kapcsán a kamarai közéletre ható négy olyan kézzelfogható eredményre hívom fel a figyelmet, amelyek a mozgalom színrelépésének köszönhetők. Első helyen említem, hogy a Kamara történetében soha ilyen nagy számban nem vettek részt a kamarai tisztségviselők választásán /kb. 2400-2500 fő/. Ezt a jelenlegi kamarai vezetés is elismerte. A számokból az is látszik, hogy a tisztséget elnyerők zöme a szavazatok 50%-át sem kapta meg. Ez önmagában jelzi, hogy a tagság nagy része nem elégedett a regnáló vezetéssel és korántsem annyira Ügyvédi Összefogás ellenes, mint ahogy ezt egyes véleményalkotók valamiféle pártkötődésre utalással, hamis kommunikációban sejtetni engedték.  Az ügyvédi tagság jelentős része a megújulásra szavazott, de az arányos képviselet lehetőségének híján ez nem reprezentálódik a testületekben.  Második eredmény, ami nem tagadható, hogy az Ügyvédi Összefogás programjában jelent meg először intézményesen a kamarai tagdíjcsökkentés szándéka, ami hirtelen választási kampánytéma lett az éppen regnáló kamarai vezetés számára, noha három hónappal a választás előtt még a tagdíj változatlanságáról határoztak. Harmadik kézzelfogható eredmény az, hogy a tagság kizárásával megkísérelt biztonsági matrica bevezetését sikerült elodázni és rámutatni a pénzügyi gazdálkodás elfogadhatatlan anomáliáira. Ez a kérdés máig sem került nyugvópontra. Meg kell jegyeznem, hogy mindezek a tagságot terhelő és nyugtalanító intézkedések nem a tagdíjcsökkentés irányába mutatnak, hanem annak megfejelésére. A több mint évi 100.000,-Ft-os tagdíjat hasonló összegű felelősségbiztosítás, továbbá évi 30-40.000,-Ft elektronikus aláírási jogosultság megújítása, plusz most még a matrica vásárlás fenyegető terhe fejeli meg. Az ügyvédek nagy többsége költségérzékeny, szeretne minél magasabb színvonalú szolgáltatáshoz, minél legkisebb rezsivel hozzáférni. Ezt jelzik a tagdíjkedvezmény iránti igények, ami nem csoda ilyen tagdíj és egyéb terhek mellett.

Negyedik eredmény, ami önmagáért beszél, hogy a kamara a választások után látványosan próbál tenni valamit a szolgáltatások javítása terén /MIA képzés, Ptk. kommentár, fordítókulcs stb./ Ez üdvözlendő, de rögtön meg kell jegyezzem, hogy a MIA képzés internetes közvetítésében pl. nem sok köszönet volt az állandósult harsogó reklám, valamint szakadozott kamarai közvetítés miatt. Ezt telefonon a technikai személyzetnél szóvá is tettem, nehogy újra halljam az elfogadhatatlan érvet: nem jelzett kifogást senki!

Mindezeken túl az Ügyvédi Összefogás mozgalom résztvevőihez köthető a hozzászólásom tárgyát képező per megindítása, amelyik remélhetőleg hozzájárul a törvénysértő szabályozás mielőbbi áttekintéséhez. Fontos lenne az elektronikus szavazás feltételeinek megteremtése, az ellentmondásoktól terhes szervezet átalakítása, s a kívánatos személyi változásokhoz a köztestületi tisztség újraválaszthatóságának legfeljebb két ciklusra való maximálása és még sok más időszerű változtatás.  

Összegzés helyett néhány megjegyzés: a BÜK 299. (elhamarkodott) elektronikus hírlevele arról tanúskodik, hogy szelleme messze áll attól a mentalitástól, amivel zárja a tudósítást, a méltóságtól és a megfontoltságtól. Egy kicsit kilépve a per kereteiből, az acsarkodásnak tűnő vita, vagy éppen elhallgatás helyett, értelmes eszmecserére lenne szükség a kamarai közélet iránt érdeklődést mutató ügyvédek részvételével. Ehhez interaktívvá kellene tenni a Kamara honlapját, nem pedig hatalmi monopóliumként kezelni azt. A perbeli ítéletre sem lett volna szükség, ha a Kamara vezetését a bölcs belátás helyett, nem a tisztségük mindenáron való fenntartása vezetné. A bíróság kezdeményezésére a felperesi oldal készen állott a peren kívüli egyeztetésre, a tarthatatlan szabályok és az abból adódó teendők áttekintésére. Felperesek javaslatának lényege: az ügyvédi kar tagjainak érdekeit adekvátabban reprezentáló választási szabályok megalkotása és annak alapján új választás megtartása. Ehhez képest a Kamara az ítéletre hagyatkozott, majd miután abban szemmel láthatóan csalódott, azonnal reflexből a pisztolytáskához kapott. Nem ezt vártuk.

 

Szerző: dr. Bozsó Albert ügyvéd

 

4 Hozzászólások

  1. Dr Orsolyák Ottó Válasz

    A reflexiókban felvetett kritikai megállapítások megalapozottak ,a törvényesség biztosítása érdekében azokat el kell fogadni és meg kell valósítani.

  2. Dr. Boda Erika Válasz

    Jó összefoglaló. Nem járathatja le magát egy ügyvédekből álló köztestület azzal, hogy az ítélet tartalmát nem veszi tudomásul.

  3. Dr. B. Szabó Gábor Válasz

    Az írás végével kezdeném. Albert nagy adósságunkat törlesztette akkor, amikor összefoglalta az ÜÖ fellépésének eredményeit. Köszönet neki ezért. A kamarai választások eredménye és a szavazatszámlálás hihetetlen körülményei miatti elkeseredés sokunknak a torkára forrasztotta a szót és hetekbe tellett, míg egyáltalán megértettük, hogy az eredménytől függetlenül új időszámítást sikerült elindítanunk. A Kamara újkori történetében példa nélküli hogy a vezetésnek számolnia kell a tagság folyamatos ellenőrzésével és számonkérésével Láthatóan nehezen viselik, de van egy rossz hírünk a számukra: kénytelenek lesznek beleszokni! Ezt önmagában is igen jelentős eredménynek kell tartanunk.

    Albert elemzése az első fokú ítélet kamarai fogadtatása kapcsán is helytálló. A pervesztességet győzelemként megpróbálni eladni szakmai körben nem éppen a felkészültség, a rátermettség, a megfontoltság és a probléma megoldási szándék irányába ható törekvés. Ha jól emlékszem, régen ezt hívták “szédelgő feldicsérésnek”, bár e tényállás alanyai jobbára a piaci kofák és a házaló handlék és nem a kamarai tisztségviselők voltak. Persze ma még meg lehet tenni, hogy a Kamara kommunikációs csatornáit kisajátítva, annak a Kamarának a nevében állítanak szakmai sületlenségeket, és hallgatnak el tényeket, amely Kamarának azok is tagjai akik történetesen pert nyertek vele szemben, de ez – és íme a mai napra rendelt második rossz hírem – most már csak pusztán belátható idő kérdése. Hosszú távon ui. működésképtelen az a rendszer, amely képtelen felismerni a változások szükségességét és görcsösen ragaszkodik hatalomhoz, pénzhez, tisztséghez, befolyáshoz.

    Az Albert által joggal kifogásolt 299. számú kamarai gyors hír után ma megszületett a 300. számú, amely “megnyugvással” tájékoztatja a Kamara tagjait, hogy az elnökség szerint minden kerek, és szép, s hogy nincs semmi baj. Nem minősíteném a hír állításait. Olvassa el mindenki az ÜÖ honlapján is közzétett ítéletet, vesse össze a két kamarai gyors hírrel és vonja le a következtetéseket maga és egyből értékelje is ennek alapján a két hírt a “Teljesen hülyének tetszenek engem nézni?” -től a “Vagy csak kicsit tetszenek engem hülyének nézni?”-ig terjedő skálán.

    Ha egy ügyvédi kamarai vezetés úgy megy neki elsőfokú pervesztesként egy másodfokú bírósági eljárásnak, hogy azt csak megnyerni lehet és a jogerős vereséggel kapcsolatos kétség még csak fel sem merül benne, szükségszerűen fel kell vetnünk a szakmai alkalmatlanság kérdését. Valószínűbb azonban, hogy itt inkább egy belső vakságról van szó vagy még inkább egy olyan jelenségről amit a szociálpszichológia a “kognitív disszonancia” névvel illet. Utóbbit Eörsi professzor úgy fordította le anno a jog nyelvére, hogy “ha ellentét van a jog és a tények között, annál rosszabb a tényeknek”. A baj az, hogy Eörsi professzor csak viccelt, ami nem mondható el a kamarai vezetésről (mert, mint hallom, mostanában nincsenek túl vicces kedvükben).

    Hova vezet mindez? Tárgyalás és megegyezési kísérlet helyett (ti. az első fokú eljárás során – érdekes módon erről mélyen hallgatnak – kétszer utasították vissza a felperesek szünetelésre és tárgyalásos rendezésre tett javaslatát) szemfényvesztés és akarnok izmozás. Elhitetni egymással, hogy készülőben van a csodafegyver, amit csak be kell majd vetni másodfokon? A kudarc biztos receptje. Szépen vagyunk, most gondolkodhatunk helyettük is!

  4. Dr. Paraizs József Válasz

    Mi kell s mi nem …

    Ezen a héten kell fellebbezni a BÜK választási közgyűlési határozataival kapcsolatos perben (2014. július 07.) közli velünk a Kamarai vezetés. A miértjét nem. A klasszikus ügyvédi anekdóta valósággá vált?, győzött az igazság – nem baj fellebbezünk.
    Fellebbezünk ki ellen, mi ellen?
    Átnéztem a közléseket a Kamara papír alapú és elektronikus orgánumait. Ezekre hagyatkozva egyoldalúnak érzem a tájékoztatást. Hol lelem fel a jogos elvárást hallgattasék meg a másik oldal is. Az Ügyvédi Összefogás honlapján. Akkor mégis van másik fél, egy ügyvédi platform, amely nem akarja az egész ügyvédség előtt hallatni hangját? Esetleg mégis szeretné, de nem hagyja a Kamara vezetése? A Mi befizetéseinkből létrehozott fórumaink a Kamara vezetéséé és nem a Kamrai tagságé? Akkor nézzük a tényt. A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke egyben a kiadványok „főszerkesztő”-je, máris eldőlt mi jelenhet meg és mi nem. Viva sajtószabadság!
    „… a Budapesti Ügyvédi Kamara tiszteletben fogja tartani és minden erejével továbbra is a törvényes előírások betartása mellett kötelezi el magát.”
    Kétkedem. Ha igaz lenne, nem nyújtanának be fellebbezést. Ne tessék elfelejteni a tagok ügyvédek. Képesek megítélni egy ítéletet, amely azért született, mert tisztségviselők megválasztása törvénysértő módón történt, akkor is, ha a Kamara vezetése új jogértelmezést vezet be: „A bíróság kizárólag a szavazatszámlálásra vonatkozó egyes eljárási szabályok megsértése, azaz formai okok miatt semmisíti meg a választói közgyűlés határozatait.”
    Az eljárási szabályok megsértése nem törvénysértés?!

Hozzászólás

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Vissza a tetejére