"lus est ars boni et aequi"

MODERNIZÁCIÓ VAGY RESTAURÁCIÓ? – A BÜK 2016. évi rendes közgyűlése elé

Ne legyen igazunk, de minden esély megvan arra, hogy a BÜK május 6-án megtartandó közgyűlése, a tavalyi kivételesen mozgalmasra sikeredett után, ismét érdektelenségbe fullad. A meghirdetett napirend és az írásban megismerhető anyagok alapján legalábbis ez prognosztizálható. Az elnöki és a főtitkári beszámoló persze okozhat még váratlan meglepetést és bejelentést (amennyire tudni lehet, a tandem továbbra sem találja az összhangot, és akkor még rendkívül visszafogottan fogalmaztunk), de a nyilvánosságot látott előkészületek jobbára csak a szokásos tömény unalmat vetítik előre.

Már önmagában az a tény, hogy az Elnökség a Közgyűlést, a saját állítása szerint is csak legfeljebb 300 főt befogadni képes kamarai díszterembe hívta össze, azt igazolja, hogy a kamarai vezetés sem számít az élénk érdeklődésre. Ők ezt minden bizonnyal racionalitásnak és felelős pénzgazdálkodásnak mondanák, mi inkább cinizmusnak. Mégis miként kezelnék azt a spontán helyzetet, ha a tagság nem több mint 20%-a (kb. 1.000 fő) mégis úgy döntene, hogy már csak az elmúlt év történéseinek vagy valamiféle jövőkép megismerése végett is eljönne arra a Közgyűlésre? Kitennék a kapura a „MEGTELT” táblát?

Persze legyünk őszinték: nagy ösztönzést az előzetesen publikált anyagok alapján valóban nem lehet érezni a részvételre. Mintha csak szándékosan akarnák a tagságot lebeszélni arról; végül is ez nem egy tisztújító közgyűlés, ahova kell a sok ember. (A közélettől való távoltartás hatalomgyakorlási technikáiról legtöbbünknek van már néhány évtizednyi tapasztalata.) Az elmúlt két évben a BÜK történetében páratlan események történtek, amelyről például az elnöki beszámoló az események szinte csak kronologikus megemlítésén túlmenően semmilyen érdemi értékelést nem ad (azon kívül persze, hogy sulykolja „a kormány a helyén van” érzést). A kiváltó okokról, a levonható tanulságokról, a vezetés által is elismert hibák kijavításáról a megfontolandó változtatásokról egy árva szó nem esik. Mintha ez a két év csak egy rémálom lett volna, amelyet mielőbb el kell felejteni, hiszen az a néhány bajkeverő felperes nyilvánvalóan csak túlfeszülő hatalmi ambíciótól vezérelve rontott rá „a létező világok legjobbikára”.

De ugyanígy még csak utalás sincs arra az ugyancsak páratlan tényre, hogy a Kamara két első számú vezetője mennyire nem képes egymást elviselni. Miért igyekeznek egy alapvetően abnormális állapotot természetes jelenségként kezelni? Komolyan gondolják, hogy ha nem beszélünk róla, akkor az nincsen? És tényleg az a terv, hogy ez a páros 2018-ig együtt fogja eltolni a bringát? Vagy van esetleg egy „B” terv is?

Ha még nem lenne világos, akkor hadd tegyük most azzá: a Kamara legnagyobb ellensége nem a kritikus hang és az adott esetben – nem vitatjuk, hogy ilyet is alkalmaztunk – sokkoló módszer, hanem a problémák szőnyeg alá söprése, azok elhallgatása, eltitkolása. A rossz hír az, hogy ezek maguktól sohasem oldódnak meg, csak sokasodnak, befüllednek, és a végén robbannak. Nem kéne megvárni!

De hogy a tágabb horizontra is vessünk egy pillantást. Az elnöki beszámoló néhány ténymegállapító közhelyes mondaton túl nem tartja érdemesnek tárgyalni a készülő új ügyvédi törvény kapcsán kialakítandó kamarai álláspontot. Mi más, ha nem ennek megvitatása és elfogadása a leglényegesebb kérdés egy ügyvédi kamara közgyűlésén?! A kamarai vezetők úton-útfélen hivatkoznak a készülő új ügyvédi törvényre, anélkül azonban, hogy annak legalább a téziseit megismerhetnénk. Egyáltalán, ők maguk ismerik, és csak előttünk titkolják, vagy még ők sincsenek beavatva abba, hogy a „magas politika” éppen miben mesterkedik? Nem is tudjuk, hogy melyik opció a rosszabb. Azt viszont tudjuk, hogy ameddig a Kamara tagjai nem kapják meg a lehetőséget arra, hogy megismerhessék és véleményezhessék az új törvényt annak téziseitől a törvényjavaslatig, addig senki ne várjon a mostaninál nagyobb aktivitást és hivatásrendi öntudatot tőlük. Ha pedig egy kamarai vezetés csak arra képes, hogy a proaktivitás ösztönzése helyett megint csak elszenvedtesse az ügyvédekkel a rájuk vonatkozó szabályozókat, akkor valószínűleg félreértik a kamarai önkormányzatiság intézményét.

De ne legyünk igazságtalanok, hiszen nyilván kemény munkával készülnek a Közgyűlésre. Hírlik például, hogy több szakértői véleményt is beszereztek már annak alátámasztására, hogy a múlt évihez hasonló vagy azzal megegyező gépi szavazás és a szavazási folyamatban teljhatalommal bíró levezető elnök, ugye hogy megfelel az Alapszabály előírásainak? Hát persze, hogy ugye! Illetve, ha nem ugye, azaz ha az egyik szakértői vélemény mégse fér bele a prekoncepcióba, és a Kamara választási és szavazási szabályairól egy szabályszerű alkalmatlansági bizonyítványt állít ki, akkor annál az eredeti kamarai megrendelést magánmegrendeléssé kell transzformálni és máris nem kell figyelembe venni, de még tudomást se venni róla. Nehogy véletlenül a „beavatottalanok” is tudomást szerezzenek arról, hogy az ország egyik legismertebb választási szakértője szerint „a Budapesti Ügyvédi Kamarának a belső választással, szavazással kapcsolatos szabályai elégtelenek, felülvizsgálatra szorulnak. A jelenlegi szabályzat nem alkalmas arra, hogy a közbizalom alapján nyílt és titkos szavazást bonyolítsanak le.” [http://tothzoltan.blog.hu/2016/04/28/a_szavazas_nyilt_es_titkos_modszerei – a kommentekre is kiterjedően!]. Valóban ez lenne egy korszerű kamarai vezetés credója a XXI. sz. második évtizedében az Európai Unió egyik tagállamában?

Pedig talán az idei közgyűlésen lehetett volna egy jelentősebb lendületet venni a Megújulás és a Modernizáció irányába és nem mellékesen legitimációt is szerezni mindehhez. Úgy viszont nehéz lesz, ha még napirendre sem kerülnek a Kamara jövője szempontjából kulcsfontossággal bíró kérdések. Így aztán félő, hogy az idei Közgyűlés nem a Modernizáció, hanem a restauráció közgyűléseként fog bevonulni a kamarai annalesekbe. De legalább abban reménykedjünk, hogy az idei szavazások során nem fog megismétlődni az a tavalyi eset, hogy már kihirdetett határozatot (láss csodát, pont egy olyat, amely a vezetés számára jelentős presztízs veszteséget okozott volna), utóbb „szoftver hiba” miatt a levezető elnök megváltoztatott és ezzel helyre állította a világ rendjét. Mindezzel csak egy apró probléma van: az ország legnagyobb ügyvédi kamarájának közgyűlésén történt meg, és nem a Szigetszentmártoni Kinizsi Horgász Egyesület közgyűlésén. Ott ugyanis egy ilyen mutatványt a tagok nem vettek volna jó néven.

Hozzászólás

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Vissza a tetejére