Közigazgatási per a BÜK 2014 évi választási határozataival szemben
Dr. Fluck Ákos kollégánk – aki egyúttal a BÜK választói közgyűlése határozatainak megsemmisítése iránt indított polgári peres eljárás egyik felperese is – külön közigazgatási pert is indított a Budapesti Ügyvédi Kamara Választói Közgyűlése BÜK 2014 VKGY 1-129-ig határozatainak megsemmisítése, továbbá a választói közgyűlési határozatok alapján létrejött közhiteles nyilvántartási adatok megsemmisítése iránt.
A kereset benyújtására 2014. március 27-én került sor, amit a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság két hiánypótlási felhívás kibocsátása és két alperesi beadvány – köztük egy érdemi ellenkérelem – benyújtását követően a 2015. június 11-én kelt végzésével a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasított.
A végzéssel szemben a felperes fellebbezést nyújtott be, amelynek elbírálása jelenleg is folyamatban van, a fejleményekről a későbbiekben is folyamatos tájékoztatást adunk.
A továbbiakban röviden bemutatjuk a pert, illetve a peres felek álláspontját a kereset benyújtásától egészen a fellebbezésig.
1) A kereset és érdemi ellenkérelem
Joggal merül fel a kérdés, hogy ha az Üt. 104. § (4) bekezdése alapján a közgyűlés határozata ellen a területi kamara tagja – jogszabály, alapszabály vagy szabályzat megsértésére hivatkozással – ahatározat közlésétől számított 30 napon belül az illetékes törvényszékhez fordulhat a Pp. szabályainak alkalmazása mellett, akkor vajon miért volt szükség a közigazgatási per megindítására.
A kérdésre megpróbálunk röviden válaszolni azzal, hogy a keresetet, az alperesi érdemi ellenkérelmet és az elutasító végzést a honlapon teljes terjedelmében közzé tettük.
A kereset jogalapját lényegében kétféle módon közelíthetjük meg, egyrészt vizsgálandó, hogy az alperesi kamara hatóságként és hatósági ügyben jár-e el, amikor a kamarai tagok tisztségét nyilvántartja, másrészt pedig e körben hoz-e határozatot, ha igen, akkor azt milyen módon és formában teszi.
Nézzük az első kérdésre adott választ. Az Üt. 116. § (1) bekezdés l) pontja értelmébena kamara tartja nyilván az ügyvéd, alkalmazott ügyvéd, külföldi jogi tanácsadó, ügyvédjelöltkamarai tisztségére vonatkozó adatokatis, ráadásul ez a nyilvántartás az (1a) bekezdés értelmébenközhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül. A Ket. 12. § (2) bekezdés a) pontja alapján pedig közigazgatási hatósági ügy minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenőrzést végez.
A fentiek alapján megállapítható, hogy kamarai tisztségek nyilvántartása a Ket. szerinti hatósági ügynek minősül, a kamara pedig e nyilvántartás vezetése tekintetében hatóságként jár el. Ennek megfelelően a nyilvántartással kapcsolatos jogorvoslat is közigazgatási ügy.
A második kérdés megválaszolása már jóval összetettebb. Egy biztos, hogy a peres iratok alapjánbizonyos kérdésekben a peres felek egyező véleményen vannak, nevezetesen a választott tisztségviselők nyilvántartása közhiteles nyilvántartás, továbbá a peres felek egyezően adták elő, hogy a nyilvántartásba vétel lényegében külön aktussal, határozattal történik. A vita a tekintetben van a felek között – hozzátéve, hogy az alperes elsődleges álláspontja szerint is perfüggőség áll fenn – hogy a nyilvántartásba vételi határozattal szemben milyen jogorvoslati eszközök állnak rendelkezésre.
Az alperesi hivatkozás értelmében is a nyilvántartásba vétel külön határozattal valósul meg:„a határozatot ebben az esetben gyakorlatilag maga a bejegyzés jelenti.”Az alperes kizárólag arra hivatkozik e körben, hogy a Ket. alapján amérlegelés nélküli bejegyzésre, illetve határozat meghozatalára a határozatokra egyébként irányadó formai szabályokat nem kell alkalmazni, így például azt közölni sem kell.
A felperesi álláspont azonban egyértelmű e tekintetben, még ha mérlegelés nélkül kerül is sor a határozat meghozatalára, attól az még határozat, és vele szemben jogorvoslatnak van helye, amiről maga a Ket. és a hozzá fűzött Kommentár is rendelkezik.
Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a bíróság tévesen állapította meg hatáskörének hiányát, hiszen a mérlegelés nélküli bejegyző – nyilvántartásba vételi – határozatok tekintetében az Üt. 104. § (4) bekezdése nem alkalmazható.Ennek megfelelően a bejegyző határozattal szemben önálló jogorvoslatnak van helye.
Összegezve tehát a közigazgatási per megindítását az indokolja, hogy az Üt. 104. § (4) bekezdés szerint indított per a nyilvántartásba vételi határozatokra már nem terjed ki, és ha a polgári perben jogerősen megállapításra kerül, hogy a választói közgyűlési határozatok semmisek, akkor ne alakuljon ki patthelyzet a nyilvántartásba vételi határozatok vonatkozásában.
Kijelenthető tehát, hogy ha a nyilvántartás alapját képező határozatok – amelyek alapján a nyilvántartott adat bejegyzésére sor kerül – jogszabály, vagy alapszabálysértőek, úgy maguk a bejegyzett adatok is azok, és mint ilyenek megsemmisítendők.
2) Eljárási problémák
Az eljáró bíróság álláspontja szerint a fentiekben már hivatkozott polgári peres eljárás és a közigazgatási per között perfüggőség áll fenn, a választói közgyűlési határozatok megtámadása ugyanis az Üt. 104. § (4) bekezdés alapján polgári bíróság hatáskörébe tartozik, ennek megfelelően utasította el a keresetet idézés kibocsátása nélkül.
A felperesi álláspont azonban továbbra is az, hogy ha a választói közgyűlési határozatok megtámadása polgári bírósági hatáskörbe tartozik is, az ezeken a határozatokon alapuló nyilvántartással kapcsolatos jogorvoslat nem.
Megállapítható továbbá, hogy a bíróság csak a választói közgyűlési határozatok tekintetében döntött, a bejegyző határozatok vonatkozásában nem.
További problémát vet fel, hogy a Pp. 125. § (1) bekezdése alapján a bíróság legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz való érkezését követő harminc napon belül kell intézkednie a tárgyalási határnap kitűzéséről, mely határnapra a feleket a keresetlevél, illetőleg a 94. § értelmében készült jegyzőkönyv másolatának egyidejű kézbesítése mellett megidézi. Ha a keresetlevél csak a bíróság intézkedése alapján válik alkalmassá a tárgyalás kitűzésére (124. §), a tárgyalás kitűzésére előírt határidő kezdő időpontját ettől az időponttól kell számítani.
A Pp. 124. § (1) bekezdése alapján „a bíróság a keresetlevelet nyomban, de legkésőbb a bírósághoz érkezésétől számított harminc napon belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nem kell-e azt a félnek hiánypótlásra visszaadni (95. §), nincs-e helye az ügy áttételének (129. §), illetőleg a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának (130. §), és a szükséges intézkedéseket megteszi.”
A Pp. fenti rendelkezéseivel ellentétben az eljáró bíróság két hiánypótlási felhívás, és két alperesi beadvány után állapította csak meg hatáskörének hiányát, ráadásul olyan okokra hivatkozva, amely okok már a keresetlevél benyújtásakor ismertek voltak.
Közig per – alperesi ellenkérelem