"lus est ars boni et aequi"

Interjú Dr. Buczkó Péterrel, a Fegyelmi Bizottság elnökjelöltjével

4 éve tagja vagy a Fegyelmi Bizottságnak, most viszont a Fegyelmi Bizottság elnökjelöltjeként indulsz a választáson. Mi az, ami ebben motivál?

Az elmúlt ciklus során sikerült a fegyelmi rendszerét a gyakorlatban is megismernem, és a bizottsági munkám ideje alatt számos garanciális problémára figyeltem fel. Azt érzékeltem ugyanakkor, hogy az ügyvédek tekintélyes hányada igen negatív véleménnyel van a fegyelmi működéséről, és nem bízik abban. Mindezek alapján teljesen egyértelmű a számomra, hogy alapvető változásra lenne szükség. Az elmúlt 4 év során igyekeztem is a jobbító szándékú kritikámat a szakmai konferenciákon megfogalmazni, azonban olyan mértékű ellenállással találkoztam a fegyelmi testület részéről még a problémák felvetésével kapcsolatban is, amely nyilvánvalóvá tette a számomra, hogy alapvető szemléletváltásra lenne szükség.

Elegendő lenne a szemléletváltás, vagy pedig a fegyelmi eljárás normatív alapjain is változtatni kellene? 

Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a normatív alapok sincsenek minden szempontból rendben. Régóta hangoztatott véleményem szerint a jelenlegi fegyelmi szabályzat helyett egy teljesen új fegyelmi kódexet kellene alkotni, amely már alapvetően a garanciális büntetőjogi alapelvekre épül. Ezen kívül minél előbb rögzíteni kellene azt is, hogy mi a mögöttes joganyag azokban a kérdésekben, amelyekről a fegyelmi szabályzat nem rendelkezik. A mai napig ugyanis erre egyértelmű és megnyugtató választ nekem még senki sem adott a megkérdezettek közül. Így a gyakorlatban egyes esetekben a Be. szabályai, míg másokban viszont a Pp. rendelkezései kerülhetnek mögöttes joganyagként alkalmazásra. Ez viszont a kiszámíthatóság és a jogbiztonság elvét sérti megítélésem szerint.

Az új kódexben konkrét fegyelmi tényállásokat kellene rögzíteni, így változtatni a jelenlegi gyakorlaton, amely a fegyelmi vádak egy jelentős részét az etikai szabályzat általános és elvi jellegű szabályainak a megsértésére alapítja. A tényállások megalkotását a fegyelmi statisztikákra támaszkodva azt gondolom, hogy viszonylag könnyen el lehetne végezni.

Alapvető garanciális szabályként rögzíteni kellene az egyes fegyelmi tényállásokhoz tartozó büntetési nemeket és tételeket.

A kódexben a fegyelmi büntetéseket is differenciálni szükséges, hogy az adott cselekménnyel valóban arányos szankció kerülhessen kiszabásra. Nagyon fontosnak tartom, hogy rögzítésre kerüljön a fegyelmi tanácstagok különvélemény-alkotási joga is.

Konkrétabban, vagy esetleg példával is tudnád illusztrálni a jelenlegi szabályozás problémáit?

Talán a következő elvi felvetés képes rávilágítani a jelenlegi fegyelmi struktúrában rejlő veszélyekre, valamint a garanciális elvek hiányára.

Képzeljük el tehát, hogy egy ügyvéd kollégával szemben azon az alapon indul fegyelmi eljárás, hogy az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegte. Igen sok összefoglaló jelentésben a „vád” jogalapjaként éppen az etikai szabályzat 3/2 pontja (is) szerepel, amely többek között azt rögzíti, hogy az „ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.” Ez egy olyan tágan megfogalmazott elvárás illetve megfogalmazás, amelyben az adott fegyelmi tanács mérlegelési jogköre lényegében korlátlan, s döntése alapján beletartozhat szinte bármi, meg az ellenkezője is. De folytassuk tovább a gondolatkísérletet. A fegyelmi tanács ezt követően a példa kedvéért hoz egy marasztaló döntést, amihez viszont a szabályzat szerinti szankciók közül normatív korlát nélkül bármelyiket hozzárendelheti, így például a kizárást is. Mindezt a jelenleg hatályos szabályok értelmében egy a nyilvánosságot mellőző, zárt tárgyaláson történik, úgy, hogy az ügyben eljáró tanács kiválasztása, egy előre meg nem ismerhető és nem objektív alapokon nyugvó szignálási renden alapul. Azt gondolom, hogy a fenti –hangsúlyozottan elvi és karikírozott- példa jól mutatja, hogy mennyire nem érvényesülnek azok a garanciális elvek, amelyek például a büntetőeljárásban régóta evidenciát jelentenek. A fenti példa szerinti esetben a gyakorlat szerint persze nem kerülne sor kizárásra, azonban véleményem szerint ennek az elvi lehetőségét is el kellene kerülni.

A szignálást említetted, miért fontos ez, mi múlhat a szignáláson?

Véleményem szerint nagyon sok, s azt gondolom gyakorló ügyvédként sok kolléga tapasztalja, hogy mekkora különbség van az egyes bírói tanácsok jogalkalmazási, jogértelmezési gyakorlata között. Ennek megfelelően az adott ügy elbírálását komolyan befolyásolhatja az eljáró bíró, illetve bírák személye. Éppen ezért az ítélkezést megvalósító fórumok irányába már igen régen megfogalmazott garanciális elv és elvárás, hogy az ügyek kiosztása főszabály szerint objektív alapon történjen.

A jelenlegi fegyelmi rendszerünkben azonban ez nem működik, mivel egy konkrét ügy, adott fegyelmi tanácshoz rendelhető a szignálási jogkör gyakorlójának pusztán szubjektív döntése alapján. Az vitán felül áll ugyan, hogy a fegyelmi bizottság minden tagja tisztességesen jár el, mégis azt gondolom a szignálás körében a szubjektív elemeket minimalizálni szükséges, hiszen még a látszatát is el kellene kerülni annak, hogy a szignálási rendszer befolyásolhatja az ügyeket. A jelenlegi struktúra megítélésem szerint így nem fenntartható, mivel komoly aggályokat vethet fel, így törvényességi, és egyéb támadásoknak teheti ki mind a fegyelmi apparátusban munkát végző ügyvéd kollégákat, mind a Budapesti Ügyvédi Kamara egészét.

Nem találod különösnek, hogy az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban a garanciális ügyelosztás érdekében viszont már felemelte a hangját az ügyvédség? 

Valóban, az egész kérdéskörnek az adja meg a pikantériáját, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara egyik munkabizottsága elvárásként rögzítette az igazságügyi szervezettel kapcsolatban az automatikus és országosan egységes elvek mentén működő ügyelosztási rendszer kialakítását. A bizottság álláspontja szerint a törvényes bíróhoz való jog garanciáját jelenti, ha az ügyek a beosztás szerinti bíróra véletlenszerűen kerülnek. Amennyiben viszont a bíróságok működésével kapcsolatban elvárásként fogalmazza meg az ügyvédi kar a garanciális szignálást, akkor a máshol számon kért gyakorlatot a saját működése során miért nem kívánja megvalósítani, és ennek már a felvetését is miért tekinti az ördögtől való gondolatnak?

Mi a véleményed a fegyelmi bizottsági tagok tiszteletdíjazásáról. Aggályos, hogy tiszteletdíjat vesznek fel a fegyelmi tagok? 

Nem, erről szó sincs. Ismerek ugyan olyan elképzelést is, amely szerint minden kamarai tisztség viselése díjazás nélkül történjen, ugyanakkor a fegyelmi bizottság munkaterhe olyan jelentős, aminek következtében megítélésem szerint nem várható el gyakorló ügyvédektől, hogy a saját praxisukból kieső idő ne kerüljön legalább minimálisan kompenzálásra.

Sajnos azonban megítélésem szerint a jelenlegi tiszteletdíjazási rendszer alapvető garanciális okokból szintén problematikusnak mondható.

Ismereteim szerint a tiszteletdíjak megállapítása a fegyelmi bizottság tagjai között a gyakorlatban az általuk elvégzett munkával áll valamifajta korrelációban. Mindazonáltal a munkával arányos díjazás elve tükrében vizsgálni szükséges az előbb már említett ügyelosztás folyamatát is. A szignálás és a tiszteletdíjazás rendszerében a fegyelmi bizottság mindenkori elnöke dönti el egyszemélyben, hogy a fegyelmi bizottsági tagok közül ki, mennyi, és milyen súlyú ügyet tárgyal, továbbá, hogy ki lehet az eljáró tanács elnöke. Ezáltal közvetetten a mindenkori elnök határozza meg, illetve az elnök egyszemélyi döntésétől függ a fegyelmi ügyszakban tevékenykedő tagok tiszteletdíja, ami azonban garanciális aggályokat vethet fel. A tiszteletdíj felosztásának jelenlegi eljárása során nem érvényesül maradéktalanul az elvi éllel megfogalmazott normatív elosztás rendje. Mivel a tiszteletdíjak a szignálás alapján ellátott ügyek számával összefüggésben állnak, ennek következtében a tiszteletdíjak megállapítása nem normatív és nem objektív alapon történik, aminek következtében az egyes bizottsági tagok díjazása között igen jelentős különbség is lehet. A jelenlegi szisztéma mindezek következtében akaratlanul is sérti a fegyelmi bírák függetlenségének elvét és megteremtheti a döntések befolyásolásának hangsúlyozottan csak elvi lehetőségét. A jelenlegi rendszerben ugyanis egy konkrét ügy, adott fegyelmi tanácshoz rendelhető szubjektív döntés alapján. A tiszteletdíjazáson keresztül viszont elvi síkon anyagilag is motiválhatók, illetve befolyásolhatóak a fegyelmi bizottság tagjai. 

Mit gondolsz az ügyvédek fegyelmi és a kártérítési felelősségének egymáshoz való viszonyáról?

Ez egy igen komplex kérdés, amit most röviden aligha lehetséges teljes körűen kibontani. Az bizonyosnak tűnik, hogy az ügyvédek e két felelősségtől, illetve annak megállapításától tartanak a leginkább. Álláspontom szerint azonban világosan el kell választani az ügyvédek fegyelmi és kártérítési felelősségét, ahogyan el kell különíteni a fegyelmi és az etikai felelősséget is. Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy egy esetleges kártérítési felelősséget megalapozó műhiba, többlettényállási elemek nélkül automatikusan nem alapoz meg fegyelmi vagy etikai felelősséget. Tehát ha egy ügyvéd kolléga a képességei szerint mindent megtesz, hogy egy adott ügyet jól lásson el, de mégis hibázik, úgy álláspontom szerint fegyelmi felelőssége nem állapítható meg automatikusan. Az más kérdés, hogy az esetleg okozott kárért nyilvánvalóan helyt kell állnia a vonatkozó szabályok szerint. 

A korábbi megszólalásaid és újszerű felvetéseid kapcsán igen erőteljes kritikák értek a fegyelmi apparátus részéről. Mi lehet ennek az oka? 

Azt gondolom, hogy a fenti felvetésekkel szemben igen nehéz szakmai ellenérveket felhozni. Úgy érzékelem továbbá, hogy eddig nem volt jellemző az sem, hogy bárki kritikát fogalmazzon meg a fegyelmi rendszer működésével kapcsolatban. Talán mindezek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a jobbító szándékú kritikámat meglehetősen emocionális reakciók övezik.

A fegyelmi apparátus ugyanakkor a kritikát vélhetőleg félre is érti. A fegyelmi jogkörre ugyanis az én megítélésem szerint is szükség van, hiszen az az ügyvédi kar mindenkor tisztességesen működő tagjait védi a hivatásrendi normáinkat be nem tartó kollégákkal szemben. Az én véleményem e téren csak abban más, hogy szerintem lehetséges lenne demokratikusabban és kollegiálisabban működtetni a fegyelmi ügyszakot, ami semmiképpen sem a rossz értelemben vett ügyvédi szolidaritást jelenti az eljárás alá vontak irányába.

Abban is egyet értek továbbá velük, hogy a fegyelmi jogkör kamarai gyakorlása valóban fontos privilégium, melyet mindenképpen meg kell őriznünk. Megítélésem szerint azonban a hibák kijavítása iránti igény, és a konstruktív kritika nem veszélyezteti e privilégium megtartását. Az a hozzáállás azonban veszélyeztetheti a fegyelmi jogkör megtartását, amely nem kellően nyitott a fegyelmi ügyszak reformja érdekében megfogalmazott eltérő vélemények meghallgatására és közösen történő megvitatására.

Az interjút dr. Zele-Molnár Ildikó készítette, aki az Ügyvédi Összefogás támogatásával 2010-2013 között a Fegyelmi Bizottság és az Összeférhetetlenségi Bizottság tagja volt.

 

1 Hozzászólás

  1. Cserny Mihály Válasz

    Tisztelt uraim!
    A szállitmány megérkezett.stop!
    (Karamazov testvérek)

    Amúgy tuti a győzelem.
    Tisztelettel.
    Cserny Mihály

Hozzászólás

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Vissza a tetejére