Az elmúlt másfél hónapban a BÜK szervezeti válságáról rendszeresen megjelenő sajtóhírek között jelentős aggodalomra okot adó írások is vannak. Ezek nagy része a BÜK pénzgazdálkodása körüli anomáliákról szól. Legutóbb az atlatszo.hu foglalkozott a témával (http://atlatszo.hu/2015/11/02/ismeros-tettesek-ugyek-penzek-es-szereplok-a-budapesti-ugyvedi-kamara-koruli-botranyban/) amelyik – nyilván nem mellőzve a kötelező zsurnalizmust – már a címválasztásban sem gyakorolt kíméletet.

Aggasztó, hogy a legitimitási válság közepette immáron a lehetséges pénzügyi szabálytalanságokkal vagy visszaélésekkel (?) is számolni kell. Az sem megnyugtató, hogy az e vonatkozásban megindult nyomozást, mint hírlik, az eljáró hatóság mostanra „lejegelte”. Pedig – és ezt illenék minden érintettnek mielőbb belátnia – ez az állapot hosszú távon nem tartható fent. A szervezeti válságnak előbb vagy utóbb, így vagy úgy vége lesz, és akkor a BÜK újonnan megválasztott tisztségviselői, legyenek azok bárkik is, már kénytelenek lesznek szembenézni a problémákkal. Jobb ha már most tudomásul veszik, hogy senki számára sem megúszható azoknak a szekrényeknek a kinyitása és kitakarítása, ahonnan ma még csak az oszló tetemek szaga árad vagy éppen már réges-régi csontvázak porladoznak. A kamarai pénzek visszaélésszerű felhasználása körüli igen súlyos vádakon nem lehet szó nélkül és nagyvonalúan túllépni. Sem az esetleges megalapozatlan vádon sem a majd esetleg bizonyosságot nyert visszaéléseken. A szabad elvonulás főhadúri kegyét a sokezres tagság nevében egyetlen megválasztott tisztségviselő sem gyakorolhatja. Több százmilliós célszerűtlen, vagy jogtalan (?) pénzköltésről szólnak a hírek. Sok tízmilliós tiszteletdíj kifizetésekről, hasznosságukat tekintve soha be nem bizonyosodott külföldi utakról szivárognak az információk. Nem két doboz gyufa tűnt el egy falusi szatócsboltból! Arról meg már nem is beszélve, hogy a vezetői alkalmasság kérdését nem csak a par excellence hűtlen kezelés, de a figyelmetlen, indokolatlan vagy célszerűtlen pénzköltés is felveti. Sok kamarai tag számára az összeg szinte értelmezhetetlenül nagy, ha az általuk fizetett még mindig indokolatlanul magas tagdíjakkal és a saját anyagi horizontjukkal vetik össze. Amíg ezek a kérdések nem nyernek végleges tisztázást a kétség és a gyanú árnyéka rávetül mindvégig minden kamarai vezetőre.

Szívesen mondanánk, hogy a lehetséges pénzügyi visszaélések felvetése is az ÜÖE érdeme, de ez nem lenne igaz. Információk hiányában ez számunkra nem adatott meg. Büszkék sem vagyunk a kiteregetett szennyesre, de igyekszünk a dolog pozitív oldalát észrevenni, nevezetesen azt, hogy a fájdalom és a láz a gyógyulás előhírnöke. Bármilyen szervezet, de különösen egy köztestület érdemi megújulása nem képzelhető el közpénzügyeinek teljes átláthatósága és kontrolálhatósága hiányában. Egy a BÜK által korábban elindított „üvegzseb” program, mint látható, nem jelent tökéletes megoldást és biztosítékot, nyilván azért, mert azt az üveget is időről időre meg kéne pucolni, vagy éppen opálról kristályüvegre cserélni.

A tanulság ugyanakkor levonható. A szervezeti és legitimitási válság nem ok, hanem okozat. Mindenekelőtt a közpénzügyeket is magában foglaló morális alapokat kell megszilárdítani, amire aztán biztonsággal lehet új szervezetet építeni. Fordítva még sohasem sikerült.