"lus est ars boni et aequi"

A minimum ügyvédi díjszabásról

A BÜK tisztújításig hátralevő néhány hétben a választási programpontjainkhoz kapcsolódó, azokat érdemben kifejtő rövid bejegyzéseket fogunk közzétenni. Tesszük mindezt azzal a szándékkal, hogy mint ahogy eddig , úgy a jövőben is ne csak üres kritikával illessük a kamarai vezetést de érdemi javaslatokkal segítsük az újonnan felálló és remélhetőleg új összetételű vezetés munkáját. Kérjük, hogy kísérje írásainkat figyelemmel, és szóljon azokhoz hozzá. Választási programunkat a jobb oldali kék gombra kattintva tekintheti meg

Az elmúlt években számos alkalommal került napirendre a minimum ügyvédi munkadíj megalkotásának gondolata, ami rendre csak elméleti szintig jutott, a konkrét megvalósítás többnyire elmaradt a kamarai választási kampányokat követően.

A minimum díjszabással kapcsolatos probléma megoldását azonban nem lehet tovább halogatni, a lelkiismeretes és az ügyfeleiket a kor kihívásainak megfelelően, professzionális módon kiszolgálni akaró kollégák védelme érdekében elengedhetetlennek tartjuk a kamarai fellépést akár ajánlás(ok) megalkotásán, akár jogalkotási kezdeményezésen keresztül is. Utóbbi elkerülhetetlennek tűnik tekintettel arra, hogy a hatályos versenyjogi szabályozás szerint hasonló ajánlást szakmai szervezet csak törvényi felhatalmazás mellett tehet.

Nem vitás, hogy az ügyvédi megbízási díj minden esetben az ügyfél és az ügyvéd közötti szabad megállapodás tárgyát kell, hogy képezze, ugyanakkor a díjminimumra vonatkozó ajánlás sem tekinthető ördögtől való dolognak. Az Európai Unió Bíróságának döntései és számos európai, mindenek előtt a német ügyvédi kamara példája is azt igazolja, hogy igenis van létjogosultsága az ilyen jellegű díjszabásnak.

Természetesen nem a versenyjogi szabályokba ütköző, kötelezően alkalmazandó munkadíjak bevezetését szorgalmazzuk, hanem egyfajta zsinórmértéket kívánunk adni a reális megbízási díjban való megállapodás érdekében.

A minimum díjat elsősorban mint egy ”rezsi óradíjat” javasoljuk meghatározni, amely leginkább az óradíj alapú elszámolásokhoz nyújthat az ügyfeleknek és a kollégáknak segítséget, ugyanakkor az egyösszegű megbízási díjak kalkulálásában is segítségül hívható.

Az ajánlott minimum díjtól való eltérés lehetőségét nyilvánvalóan biztosítani kell a felek számára, hiszen minden ügy más és más, de azt az ügyfeleknek is látniuk kell, és tudatosítani kell bennük, hogy az érdekükben végzett ügyvédi tevékenység – annak ellenére, hogy azt ügyvédként (szerencsés esetben) hivatásként éljük meg – szolgáltatás, aminek bizony ára van.

A munkánk során rengeteg normatív – elsősorban infrastrukturális – követelményt kell teljesítenünk, ráadásul az ügyfelek is hatékonyságot, biztonságot és teljes körű kiszolgálást várnak el tőlünk. Ennek azonban költségei vannak, és egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy e kiadások évről-évre növekednek, újabb és újabb költségelemek jelentkeznek, amely ráfordításokat nyilvánvalóan az ügyvédi munkadíjon keresztül lehet kitermelni. Ahhoz tehát, hogy mind a normatív, mind pedig az ügyfelek által elvárt követelményeket teljesíteni tudjuk, kénytelen vagyunk a megbízási díjainkat is ennek megfelelően kalkulálni.

Ezzel persze különösebb probléma nem is lenne, ha nem találkoznánk nap, mint nap olyan esetekkel, hogy egyes kollégák rendre irreálisan alacsony munkadíj mellett vállalnak el bizonyos ügyeket. Persze ez is magyarázható a díjban való megállapodás szabadságával, de nem nehéz belátni, hogy egy-egy esettől eltekintve a legegyszerűbb adásvételi vagy cégbejegyzési ügyletet sem lehet az egyre növekvő és állandósuló költségek kitermelése mellett reálisan néhány ezer forintért elvállalni. Az ügyfél persze csak azt látja, hogy mindig van olcsóbb megbízási díj és nem látja annak veszélyét, hogy bizony sok esetben ”olcsó húsnak híg a leve.”

Minimum díjszabás hiányában a leendő ügyfelek sincsenek tisztában a reális munkadíjjal, nem tudják megítélni, hogy a részükre kiajánlott megbízási díj az elvégzendő munkával egyébként arányos vagy sem.

Határozott véleményünk tehát, hogy az ügyvédségbe vetett bizalom fenntartása érdekében, a minimum díj ajánlással a kamarának erőteljesen üzennie kell azoknak a kollégáknak is, akik irreális – a munkavégzéssel arányban nem álló – megbízási díjakkal csábítják az ügyfeleket. Ez nem kevésbé veszélyes az ügyvédségbe vetett közbizalomra, mint a kontárok tevékenysége.

Csak magunkra számíthatunk, így a szavak helyett tettekre van szükség,

DE EHHEZ TE ÉS MI IS KELLÜNK!
 Választási programunkat és jelöltjeinket az oldal tetején lévő jobb oldali kék és zöld gombokra kattintva tekintheti meg

3 Hozzászólások

  1. dr. Szabó István ügyvéd Válasz

    Bár a pálya végén vagyok, de teljesen egyetértek a törekvéssel. Mint egyéni ügyvéd magam is gyakran kerültem abba a helyzetbe, hogy jó lett volna, ha valamilyen zsinórmértékem lehetett volna a megállapítandó díjról.
    Maximálisan patronálom az elgondolást, mert több más ügyvéd kollégától hallottam vissza ugyanazon problémákat, amelyekkel én is küzdöttem. Elképzelni sem tudom, hogy például a jogtanácsos kollégák hogyan boldogulnak az ügyvédi munkadíj kérdésével?
    Tisztelettel.

  2. dr. Pásztor Pál Válasz

    Az ügyvédek díjazásáról.

    Az ügyvédi törvény tervezetével kapcsolatban a Budapesti Ügyvéd című szakmai lapunk közzétette az IM legfontosabb téziseit.
    Ebből a 2. és az 5. pont érinti a díjazás kérdéseit.

    A szakmai gyakorlat körében eltérő díjazás alakult ki a munkaviszonyban és a vállalkozói körbe tartozó szereplők között. Ebben a körben a kirendelés a különleges, bár a pártfogó ügyvéd is ide sorolható. Ezzel szemben a jelenleg hatályos díjtörvény meghatároz minimális óra díjat, de az a pártfogó ügyvéd díját sem éri el. A kirendelés díját most nem érintem.

    Remélem mindenki előtt világos, hogy az ügyvédi tevékenység jövedelem szerzésre irányul. Ebben a helyzetben pedig minden ember azt nézi, hogy milyen erő sorrend létezik a „piacon”, a környezetében.
    Az ügyvéd célja saját maga és családja megélhetésének biztosítása. A kérdés csak az, hogy ennek színvonala milyen mértékű. Sok ügyvéd örülne, ha a garantált minimál bért tisztán elérné. És ez nem csak egy sóhaj. A Budapesti Ügyvédi Kamara minden munkatársa eléri ezt az összeget. Ezt csak azért jegyzem meg, mert itt vezetem fel a munkaviszonyban dolgozó, eszerint bíró, ügyész, igazságügyben dolgozó más alkalmazott és jogtanácsos kollégák díjazásának összehasonlítását, megint csak azért, hogy kellő kiindulási alapot fektessünk le. Tehát:
    Nézzük meg, hogyan, milyen keretek között dolgozik egy munkaviszonyban lévő jogtanácsos! Munkabére jelenleg (becsült) 500.000- és 1.000.000,- forint között. Rendszeres prémium illeti meg a vezetőt és a kiemelt feladtok teljesítése esetén jutalom. Kiegészítő bérezésként cafetéria és Szép kártya. A konferenciákat, tanulmány utakat a cég fizeti és a munkaidőn belül van. DE szép lenne! Ebből kizárták az ügyvédséget. Rejtett díjazás a munkáltatót terhelő tételek um. betegségbiztosítás, magánnyugdíj biztosítás, életbiztosítás, ilyen hozzájárulás, olyan hozzájárulás. Ugyanakkor a munkaadó gépkocsit, de legalább gépkocsi használatot, telefon használatot, teljes irodai felszerelést és más anyagi és technikai hátteret biztosít. A munkáját személyzet, pl. titkárnő segíti.
    A díjazáshoz nézzük meg, hogy az un. „munkaidőben” mit kell teljesíteni.
    Havi 30 naptári nap alapján a havi átlagos munkanap 22, ezért a munka törvénykönyve 176 órát jelent. Ebből kell levonni a munkaszüneti napokat, és az átlag 30 nap rendes szabadságot. Ez kb. 40 munkanap. Számítani lehet 15 nap betegszabadságra. Mindez 55 munkanap. Ezt kell osztani havi 22 nappal, tehát az 55 munkanap kereken 2 és ½ hónap. Tegye fel a kezét az a kolléga, aki képes 55 napig az irodától távol lenni. Éppen elég teher, ha a saját titkárnője (ha van egyáltalán) kívánja ezeket a munka feltételeket igénybe venni.

    Végezzünk egy számítást! A titkárnő garantált bére- fizetése jelenleg 129.000,- jövő évtől 160.000,- forint. A jelenlegi 5.000,- forint rezsi óradíjjal számolva 26 rezsi óradíjba kerül a titkárnő+ telefon + cafeteria ++++ (a nyugdíj járulékot is az ügyvéd fizeti)
    Most azt nézzük meg, hogy hány rezsi díjas órát képes az ügyvéd teljesíteni.
    Az átlag törvényes munkaidő havi 22 nap ebből le a fent számított 55 nap/12 hó= kb. 4.5 nap.
    Órában kifejezve 55 nap x 8 óra = 440 óra, vagyis egy hónapban kb. 36 óra lejön a munkaidő alapból, marad 140 óra. Ezt kell szorozni 5.000,- forinttal és megkapjuk a csodálatos 700.000,- forintos számot, ami azonos egy vállalti jogtanácsos alap fizetésével. Köszönöm.
    Tudom a busz bérletet a főváros adja, a jobbaknak a gépkocsit a bíróság biztosítja, díjmentesen, az állami költségvetés terhére. (Ez itt a mosoly helye.) Megjegyzem a bevétel nem a személyes un. tiszta kereset.

    Csakhogy itt van az alapvető másik kérdés! Egy személy valóságosan mennyi órát képes teljesíteni és azért képes- e díjat felszámítani.
    A másik kérdés, ha van alap, vagy minimális óradíj mi indokolja annál magasabb díj alkalmazását, felszámítását? Hogyan alapozzuk meg a díjat.
    Külön kérdés, hogy a bíróság milyen alapon csökkentheti a megállapodott ügyvédi díjat?
    Mi lesz az általános költségekkel és az egyedi ténylegesen felmerült költségekkel. Szépen kidolgozott költségjegyzék mellett is megfeledkezik a bíróság a költségekről.

    Meglátásom, hogy az ügyvéd nem képes havi 140 óra megbízást felhajtani. Még szerencse. Ugyanis képtelen lenne teljesíteni. Mikor lenne ideje, hogy a törvényeket tanulmányozza, figyelemmel kisérje a bírói joggyakorlatot, adminisztráljon, könyvelővel bajlódjon, sőt iratokat, beadványokat szerkesszen, tárgyalásra készüljön, utazzon és tárgyalásra, ítéletre várjon.

    Nézzük meg a jogszolgáltatás területen ténykedő más szereplők, pl. végrehajtó díjazását. Elég ha elővesszük a díjszabást. A végrehajtó díjszabása a másolatok díjára is kiterjedő módon szabályozást ad.
    A végrehajtó által felszámított díjakat még nem sikerült bíróság előtt eredményesen megtámadni. DE nyugalom néha a szerződésben kikötött ügyvédi díjamat elfogadja a bíróság. A hangsúly a NÉHA szón van.
    Összegezve.
    A díjazás alapjait és mértékét kell meghatározni, erre építeni a járulékos költségeket. Egy rezsi óra mögött + két óra kötelező mellékmunkaidő van. A titkárnő a rezsi díjból 25% mértékben részesedik.
    A rezsi óradíjat legalább 20% költségátalány terheli. (számítógépek, jogtár, könyvelő, stb.)
    Az IM. a szakértők, könyvvizsgálók részére egyedi, névre szóló levélben határozza meg a

    Különlegességek: Jogszabály, IM. rendelet szabályozza a végrehajtási eljárásban a hitelező oldalán eljáró ügyvéd által felszámítható költségeket, az adós oldalán közreműködő ügyvéd díját a bíróság elutasítja, mert erre nincs rendelkezés.

    Javasolom, hogy a t. Kamara hozzon létre munkacsoportot a teljes ügyvédi díjszabás kialakítására. Ez alapvetően szabadáras lenne, de az ügyvéd a bíróságokra is kötelezően választhatná a minimális díjazást. Meg kell szüntetni jelenlegi díjszabásban a bíróság részére biztosított „mérlegelési” jogkört a minimális díjazással szemben. Még egy szemelvény a problémákból. A bíróság a pernyertes felperes részére nem itélte meg a szerződésbe foglalt díjat, de még rendeletben írt díjat sem. Az ügyfél a rosszhiszeműen perlekedő alperest beperelte a különbözetre. A bíróság a díj különbözet igényt elutasította.

    Így lesz evidencia sok ügyvéd titkos véleménye: az ügyféltől- akár bírósági úton- nehéz behajtani az előleget meghaladó összeget. Ez a díjszabás hibája- is.

    Budapest, 2016. november 16.
    Az üzenet
    Címzett: [email protected]
    Tárgy: minimálrezsidij
    Elküldve: 2016.12.03. 3:42

    elolvasva: 2016.12.05. 7:59.
    Választ erre a levélre nem kaptam.

    Utóirat. Fel kell számolni az IM ügyvédséggel szemben a díjazás kapcsán gyakorolt diszkriminatív eljárását.
    2018. 11. 02.
    dr. Pásztor Pál

    1. Ügyvédi Összefogás Válasz

      Kedve Kollégánk!

      Köszönjük kimerítő és hasznos hozzászólását, ami kitűnően mutatat rá arra, hogy miként lehetetlenedik el szép lassan az egyéni és a “kis” ügyvédi praxis. Az a praxis, amely a magyar ügyvédség több, mint 80%-át adja!

      Sajnálatosnak, de egyúttal jellemzőnek is tartjuk, hogy 2016. évi jelzése süket fülekre talált a kamarai vezetés részéről. Amennyiben döntési helyzetbe kerülünk a választások eredményeként, úgy a minimál díj-ajánlás kérdését kiemelten kívánjuk kezelni, amiben feltétlenül számítani fogunk az Ön szakmai támogatására.

Hozzászólás a(z) Ügyvédi Összefogás bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Vissza a tetejére