A kamarai oktatásról és a kötelező továbbképzésről
Noha a Kamara nem büszkélkedhet sikertörténetek sokaságával, mi az oktatási területet annak tekintjük. Továbblépni és fejlődni persze itt is van hova, de legalább az alapok szilárdak, van mire építkezni.
A szervezett szakmai képzés kapcsán továbbra is kiemelt kamarai kötelezettségnek tekintjük a gyakorlat orientált ügyvédjelölti oktatás megszervezését és lebonyolítását szakavatott, nem feltétlenül ügyvédhivatású, oktatók bevonásával és azok kötelező díjazásával. Az ügyvédjelölti oktatás elsődleges céljává nem a szakvizsgára való felkészítést, hanem az ügyvéd-szakmai sajátosságok, valamint a „lawtech” eszközök és alkalmazások megismerését és elsajátítását kell tenni, különös tekintettel arra, hogy az nyilvánvalóan nem szerepel a kötelező egyetemi tananyagban, de még a szakvizsga előkészítő tananyagban sem.
Az új Ügyvédi Törvény bevezette az ügyvédek kötelező továbbképzését, de ezek kialakítását és tartalommal történő kialakítását a Kamarára bízta. A kötelező továbbképzés szükségessége és indokoltsága – úgy véljük – nem vitatható, annak tematikus kialakítása azonban jelentős kihívás elé állítja a Kamarát. A magunk részéről az alábbi feltételek teljesülését tarjuk kiemelten fontosnak:
- A kötelező oktatásnak a korszerű szakügyvédség megerősödését kell szolgálnia. A szakügyvédi rendszert egy sikeres ügyvédi karrier egyik jövőbeni sarokkövének tekintjük, és – legalábbis budapesti praxis esetén – nem hiszünk a „generalistákban”. Ennek megfelelően kerülendők az általános és közhelyes ismereteket sulykoló stúdiumok, helyettük speciális szakmai ismeretek elsajátítását lehetővé tévő tanfolyamokat kell biztosítani az adott szakterületek legkiválóbb reprezentánsainak előadóként történő megnyerésével.
- Az ügyvéd szakmát fel kell készíteni a legújabb kori technikai kihívásokra, az elektronikus eljárásokban való eligazodásra, és a jogi szakmákat is elérő mesterséges intelligencia alkalmazására („lawtech”). A választható stúdiumok egy részének e területekre kell irányulnia.
- Az ügyvédek csak a stúdiumok látogatására, a kredit pontszámok megszerzésére legyenek kötelezhetőek, de a stúdiumok végeztével számonkérésre (vizsgára) nem.
- A nem megfelelő kredit pontszám, illetve a kötelező oktatáson való részvétel elmulasztása semmi esetre sem eredményezheti az ügyvéd számára aránytalan egzisztenciális létbizonytalanságot eredményező szankciót (pl. kizárást). A szankciórendszert az erkölcsi vagy anyagi természetű marasztalásokra (pl. figyelmeztetés, megrovás, pénzbírság) kell alapozni.
- A kredit ponthatárokat úgy kell megállapítani, hogy azok az ügyvédek számára ne jelentsenek túlzott időbeli és anyagi megterhelést.
- A kötelező oktatás költségeit legalább 50%-ban a Kamarának kell viselnie a tagok tagdíj befizetéseinek terhére.
- a kötelező oktatásban való részvétel alóli mentesítési okokat taxatíve kell megállapítani a vonatkozó szabályzatban a szubjektív egyedi döntési lehetőségek kizárásával.
Egy korszerű továbbképzési rendszer megalapozása és hatékony működtetése elengedhetetlen a modernkori kihívásoknak megfelelni akaró ügyvédség számára. Folyamatos kapacitás lekötést követel meg mindannyiunktól, azaz nem mindegy, hogy milyen rendszerbe kényszerülünk belépni.
Most még van esély a hangolásra.
9 Hozzászólások
A kötelező oktatás sok helyen a világon létezik. De nagyon sok helyen ezt nem kötelező stúdiumokkal kell teljesíteni. Éppen a szakügyvédek miatt sok esetben ugyanis bizonyos szakterületek vezető ügyvédei számára nincsen aki ilyen stúdiumot megtarthatna. Ez könnyen belátható akár az energia jogi, akár az adójogi, akár az iparjogvédelmi, szellemi tulajdonjogi, akár egyéb szűkebb szakmai területeken. Éppen ezek miatt számos európai kamarában a nemzetközi, illetve európai konferenciákon, illetve továbbképzéseken való részvételt is beszámítják megfelelő “kreditpontnak”. Ezen jogterületek egyrésze ráadásul kifejezetten az európai avagy más nemzetközi jogi, avagy regionális jogok által “vezetett” (lásd VAT ügyek, Védjegy oltalom, Design oltalom stb.) ahol a leglényegesebb ismeretek nem is a magyar, hanem az európai joggyakorlatból ismerhetők meg. Következésképpen kifejezetten nem támogatható az az irány, hogy majd oktatási cégek szervezzenek meg minden stúdiumot, minden továbbképzést. Az ilyen rendszerű oktatás csak egyetlen eleme szabad legyen egy korszerű, a szakügyvédség irányába mutató továbbképzési rendszernek.
Kedves Kollégánk!
Köszönjük értékes hozzászólását, az abban foglaltakkal egyetértünk. Engedelmével beépítjük saját oktatási programunkba is. Hovatovább – nemzetközi példák alapján – azt is megvalósíthatónak tartjuk, hogy egy pályázati eljárás keretében egy-egy ilyen nemzetközi szakmai konferencián vagy képzésen való részvételhez a Kamara bizonyos mértékű költségtérítést is nyújtson. Ez csak költségracionalizálás kérdése (lásd választási programpontjainkhoz kapcsolódó korábbi írásainkat).
Terjedelmi okokból nyilvánvalóan nem tudtunk minden elképzelésünkre és javaslatunkra kitérni, de például a kötelező oktatási rendszerbe beépíthetőnek véljük a szakmai publikációk elismerését is mint egy lehetséges mentesítési lehetőséget a kötelező részvétel alól.
Ügyvédi Összefogás Egyesület
Az ügyvédségnek semmiféle kötelező oktatásra, továbbképzésre, kreditpontokra stb. nincs szüksége. Ezért végzett minden ügyvéd egyetemet, majd volt évekig jelölt. Az ügyvéd tevékenysége “szabadfoglalkozás” kellene, hogy legyen, ami mára sajnos semmit nem jelent. A kötelező továbbképzés ötlete tipikus bolsevista attitűd, a Kádár-rendszerben szocializálódott politikai elit agymenése, mely a mindent tudni, mindent irányítani akaró, mindenbe belepofázó államban hisz és közel 30 éve ezt építi, illetve viszi tovább. A könyvelőknek is van kötelező, kredit-pontos képzése, teljesen feleslegesen. Szlovákiában még könyvelő sincs (illetve az könyvel, aki akar) mégis működik a szlovák gazdaság. Szinte ugyanez vonatkozik az adótanácsadókra. Az öt éven belül megszerzendő kreditpontok több százezer forintba kerülnek, ami teljes egészében kidobott pénz, tekintettel a továbbképzés beteg rendszerére, aminek a részleteibe most nem mennék bele. Ehhez csatlakozna most az ügyvédség. S végül megjegyezném, hogy az ügyvédi kamara az ügyvédség államtól független érdekvédelmi szerve (kellene, hogy legyen) és nem az ügyvédséget janicsárként ellenőrző állami szerv. Amennyiben a kamara szakmailag magas színvonalú, érdekes, az ügyvédség tudását bővítő előadásokat tudna szervezni, azokon az ügyvédek jelentős része kényszer és kreditpontok nélkül is szívesen részt venne.
Kedves Kollégánk!
Hozzászólását köszönjük, még akkor is ha azzal jobbára nem értünk egyet.
A “mindent tudni, mindent irányítani akaró, mindenbe belepofázó államban” persze magunk sem hiszünk, azt mi sem szeretjük, de nem gondolnánk, hogy az egy “bolsevista attitüd” lenne, mert az mindenfajta állami berendezkedés lényegéből fakad, és a modernkori, demokratikusnak mondott államok sem nélkülözik. Az ügyvédi szakma egyik credojának pont az ilyen állami túlhatalommal való soha véget nem érő küzdelmet tekintjük. A “belepofázás” mértékében és az eszközeiben persze jelentős különbségek lehetnek és voltak a történelem során, de mindennek a kötelező kamarai továbbképzéshez nem sok kapcsolódását látjuk.
A kötelező továbbképzés a mi felfogásunkban nem jelent sem többet sem kevesebbet, mint a korszerű szakügyvédség kialakulását elősegítő folyamatot, amely a világ nemcsak folyamatos, de igen csak felgyorsult változásai által generált kihívásokkal szembeni küzdelmet hivatott az ügyvéd szakma gyakorlói számára megkönnyíteni. Azt sem gondoljuk, hogy az öt éves egyetemi képzés és az akármilyen hosszú jelölti gyakorlat kiválthatja egy szakmai tudás folyamatos szinten tartását és az új ismeretek de facto kötelező megszerzését. Továbbá azt sem gondoljuk, hogy túl nagy büszkeségre adna okot az a tény, hogy ma az ügyvédség jószerivel az egyetlen szakma Magyarországon, ahol nincs megszervezve a szakmai továbbképzés. Végezetül azt sem gondoljuk, hogy nekünk azt a “csehszlovák” modelt kéne követni amelynek részleteit nyilván nem ismerjük, de kétségeink vannak afelől, hogy pl. “ügyvédéknél” is így van-e.
Az, hogy a továbbkézés rendszere mennyire lesz “beteg” rajtunk és Önön is múlik. Alakítjuk vagy elszenvedjük?
Az önképzés jelentőségéről és a Kamara mostanra törvényileg is szentesíteni látszó “janicsár” szerepéről írottakkal azonban teljes mértékben egyetértünk.
A szakmai továbbképzést fontosnak tartom . Nemzetközi tapasztalatra is alapítva véleményem ,az ügyvéd és jogász továbbképzést nem kellene kiválasztott oktatási cégekre bízni, hanem csak meghatározni azokat a feltételeket, amelynek alapján kredit pont szerezhető.
Így mindenki szabadon kiválaszthatja szakterületének legadekvátabb fórumát. ( Pl . NGO-k által szervezet szakmai konferenciák, Felsőfokú intézmények továbbképzése, akkreditálásra jogosult intézmények által nyilvántartott szervezetek , előadók minősítése alapján ( pl egyetemi tanár, akadémikus…), legalább X óra időtartam ….stb.).
Kedves Kolléganő!
Köszönjük hozzászólását. Abban természetesen nincs vita közöttünk, hogy az oktatói gárda gerincét az arra szakmailag felkészült ügyvédkollégáknak kell adnia. Akkreditációs javaslatunkat az motiválja, hogy véleményünk szerint az átláthatóság, a verseny és a költséghatékonyság ennek révén jobban garantálható. A kamarai működés más területein (pl. fegyelmi ügyszak) szerzett kedvezőtlen tapasztalatok alapján ezzel tartjuk megakadályozhatónak egy oktatási “hitbizomány” kialakulását, amely üzembiztosan megjelent eddig is minden olyan területen, ahol pénzről és kamarai forrású jövedelemről volt/van szó. Ugyanakkor e téren (is) meggyőzhetőek vagyunk más hatékony kiválasztási rendszer kiépítése esetén. Ilyen javaslatot azonban mindezidáig nem láttunk.
Tisztelt Kollégák!
Azt gondolom, hogy az oktatást elsősorban belső, azaz kamarai tag oktatókkal kell megoldani, mivel szerencsére (?) elég sokan vagyunk és jó néhányan akár egyetemi oktatóként, akár egy-egy témában egyébként komoly ismeretekkel rendelkezőként át tudjuk adni ismereteinket.
Kedves Kolléga!
Köszönjük hozzászólását. Fenti válaszunkat az Ön felvetésére is irányadónak tartjuk.
Drukkolok, hogy sikerüljön megvalósítani az elképzelésüket. A fent írtakkal egyetértek.