"lus est ars boni et aequi"

A kamarai közpénzfelhasználásról

A BÜK tisztújításig hátralevő néhány hétben a választási programpontjainkhoz kapcsolódó, azokat érdemben kifejtő rövid bejegyzéseket fogunk közzétenni. Tesszük mindezt azzal a szándékkal, hogy mint ahogy eddig , úgy a jövőben is ne csak üres kritikával illessük a kamarai vezetést de érdemi javaslatokkal segítsük az újonnan felálló és remélhetőleg új összetételű vezetés munkáját. Kérjük, hogy kísérje írásainkat figyelemmel, és szóljon azokhoz hozzá. Választási programunkat a jobb oldali kék gombra kattintva tekintheti meg

Az elmúlt néhány évben számos kritika, sőt súlyos vád is érte a BÜK-öt e vonatkozásban. Indokolatlan, pazarló, eredmény nélküli és felelőtlen pénzfelhasználásról terjengtek a hírek és azok cáfolata nem volt sem átütő sem túl meggyőző. Pedig egy kizárólag tagdíjbefizetésekből gazdálkodó szervezetnek a saját pénzfelhasználására kiemelt figyelmet illenék fordítania, mint ahogy tisztségviselőinek is fokozott felelősséggel kéne rendelkeznie figyelemmel jogi és morális elszámolási kötelezettségükre.

 A pénzügyekben alkalmazandó követelmények alapvetően nem mások, mint minden egyéb kamarai ügyben:

  • átláthatóság – a tagság folyamatos tájékoztatása a kamarai pénzek elkötésének módjáról, a felhasználási célokról és a kamara aktuális pénzügyi helyzetéről;
  • tervezhetőség – az improvizációk mellőzése;
  • racionalitás – a költségek megfelelő erősorrendbe állítása egy szigorú költségvetési és takarékossági szemléletben;
  • hatékonyság – az egy egységnyi elköltött pénznek a kamarai működés eredményességét leginkább maximalizáló megoldásokat kell eredményeznie (ár-érték arány);
  • szakszerűség – az egyes pénzügyi döntések hatásainak előzetes elemzése, szakmailag indokolt mértékű előkészítése és a döntéshozók (pl. Elnökség) korrekt tájékoztatása;
  • szolgáltató szemlélet – a tagok részére nyújtott szolgáltatások pénzügyi fedezetének minél magasabb szinten történő biztosítása.

Az eddigi vezetői érvelések a “Mondd meg, hogy miből vegyünk el!” golyóbiztosnak hitt fedezékéből hárították a számonkérést.

Akkor, íme, néhány kezelhető javaslat a következő kamarai vezetés számára:

  • Az egyik legnagyobb költséghely a túlméretezett, ugyanakkor nem ritkán kétes szakmai értékű fegyelmi apparátus finanszírozása. Mindaddig azonban, amíg a jelenlegi elavult fegyelmi struktúra a megélhetési kamarai tisztségviselőség modelljét konzerválja, jobb, ha elfelejtjük a költséghatékonysági szempontokat. A fegyelmi ügykör imperatív reformjának keretén belül biztosíthatók lennének a jelentős költségmegtakarítást eredményező megoldások, amelyek lehetővé tennék a fizetett fegyelmi apparátus leépítését akár még a hatékonyság fokozása mellett is. (Az elodázhatatlan fegyelmi reformra egy következő írásunkban még bővebben kitérünk.)

 

  • A kamarai tisztségviselők külföldi és belföldi konferencia turizmusának és általában a kamarai külügyi kapcsolatoknak radikálisan új alapokra helyezése. Meg kell szüntetni a tagdíjbefizetésekből finanszírozott ilyen-olyan szakmai konferenciának álcázott wellness hétvégéket és a hasznukat tekintve igen csak kétséges külföldi utakat. Előbbieket a résztvevők költségviseléséhez, míg utóbbiak szükségességét, időtartamát és költségkeretét egy szakmai grémium előzetes jóváhagyásához kell kötni azzal azonban, hogy az érintett kolléga útjának céljáról, eredményéről és a Kamara vagy tagjai számára értékelhető hasznáról nyilvánosan is hozzáférhető módon számoljon be. A protokolláris és nemzetközi szervezeti tagsággal összefüggő utak és rendezvények esetében szigorú létszámkorlát bevezetése szükséges. Általában is ösztönözni kell a Kamara nemzetközi kapcsolatait ápoló kollégákat arra, hogy külföldi útjaik költségét jelentősebb mértékben maguk viseljék.

 

  • A tisztségviselői tiszteletdíjak környékén is időszerű az átláthatóság, a számonkérhetőség és az ésszerűség bevezetése. Nyugodtan induljunk csak ki abból, hogy kamarai tisztségviselőnek lenni elsősorban olyan közmegbízatás, amit az arra aspiráló kolléga alapvetően pro bono kész ellátni. Bizonyos kulcs tisztségek (elnök, főtitkár) esetében – szabályt erősítő kivételként – lehet engedményeket tenni a racionalitás érdekében. Az ő esetükben azonban arra kell törekedni, hogy díjazásuk, közmegbízatásuk idejére, egzisztenciálisan is függetlenítse őket a praxisuktól, azaz ez idő alatt kötelező érvénnyel szüneteltessék praxisukat.

 

A BÜK, mint az ország legnagyobb területi kamarája a legnagyobb részben finanszírozza a MÜK fenntartási költségeit. Az új BÜK vezetés által remélhetőleg magára kényszerített takarékossági elveket szabja támogatási feltételként a MÜK számára is és azok betartását fokozottan kísérje figyelemmel és kérje is számon. Az mégsem járja, hogy a MÜK kiadások felhasználásába éppen a messze legnagyobb befizető ne láthasson, illetve szólhasson bele érdemben!

 És, hogy ne csak a megszorításokról szóljunk, a racionalizálás jegyében annak is meg kell teremteni az anyagi forrásait a költségek átstrukturálása révén, hogy az olyan felelősségteljes tevékenységekben, mint az oktatásban és továbbképzésben való oktatói részvétel méltó módon kerüljön honorálásra a Kamara részéről.

Pénz nélkül semmi nem működik hatékonyan, így a Kamara sem. Pénz viszont csak a tagoktól remélhető hosszú távon is. Figyeljünk hát oda arra, hogy miként használják azt fel!

DE EHHEZ TE ÉS MI IS KELLÜNK!
 Választási programunkat az oldal tetején lévő jobb oldali kék gombra kattintva tekintheti meg

5 Hozzászólások

  1. dr. Lővei György Válasz

    Kedves Összefogás!

    Jó lenne konkrétan bemutatni, hány fegyelmi ügy van, hányan intézik, mennyi a személyenként kifizetett tiszteletdíj, mennyi az átfutási idő.

    Külföldi kapcsolatok: Tudtommal ma sem mindent a kamara fizet, de itt is van beszámoló, költségek stb. A kamara külkapcsolatai fontosak, meg lehet határozni melyek azok a szervezetek, ahol a kamara tag (akár tagsági díjjal is!) és milyen térítést kapnak a kiutazók. Komolyabb konferenciát 4-5 csillagos szállókban lehet csak szervezni, létszám miatt is (lásd jogászegyleti gyűlés). Ezek költségesek (3 nap 70-80.000,- Ft) ráadásul a fiatalok kedvezményét is ki kell termelni. Nem várható el egyetlen külkapcsolatokat vivő embertrszeől sem, hogy mindent ő fizessen, hiszen kiesik a munkájából, irodája látja a kárát, ugyanakkor a közösségért lobbizik dolgozik (IBA, eU-s szervezetek stb). Persze az is kérdés, ha nincsnek nyiltan meghirdetett magyar, külföldi rendezvények, akkor a látszat is az, hogy egy szűk kör csinálja és senki semtudja pontosan mit.
    ÜdvözletteL. dr Lővei György

    1. Dr. B. Szabó Gábor Válasz

      Kedves Gyuri!

      Szerintem nincs vita köztünk, legfeljebb vérmérséklettől függően másként fogalmazunk.

      Teljes az egyetértés közöttünk abban, hogy bizony-bizony végre tiszta képet kéne kapnunk a fegyelmi ügyszak “bekerüléséről”. Ez eddig nem történt meg. A létszám ismert. A fegyelmi ügyszak összesen 35 (!) más ügyszakokkal ellentétben rendszeresen fizetett (!) tisztségviselőből fog állni a mostani választások után (vezető fegyelmi biztos + 7 fegyelmi biztos +27 fegyelmi bizottsági tag). Hallani, hogy voltak és minden bizonnyal még lesznek is, olyanok akiknek fő vagy éppen kizárólagos bevételi forrásuk ügyvédként ez a jövedelem. (Még ha ez esetleg nem is igaz, az is jellemző egy szervezetre, hogy milyen pletykák vagy összeesküvés elméletek alakulnak ki vele kapcsolatban.) Az ügyszámról ugyan az egyes zárszámadó beszámolókban lehet hallani, tehát elvileg néhány számtani alapművelettel akár még hozzávetőleges képe is lehetne a “talpas” ügyvédnek a fegyelmi költségekről, de a fegyelmire pántlikázott költségek nem publikusak, mint ahogy az egyes tisztségekhez kapcsolódó tiszteletdíjak sem. Azt gondolom, hogy ez egészen egyszerűen tarthatatlan. Korábban még az ügykiosztás (és ezzel a tisztelet díjak áramoltatásának) metódusa is nélkülözött bármiféle elfogadható módszertant, de hallani, hogy legalább e téren már történt valamiféle pozitív változás, anélkül persze, hogy nyilvánosan ez is ellenőrizhető lenne.

      A transzparencia hiánya a legnagyobb gond a kül- és belföldi kamarai utazásokkal, konferenciákkal stb. kapcsolatban is. Néhány elenyésző kivételtől eltekintve nem tudni, hogy ki, miért, milyen céllal, milyen költségekkel és főleg milyen haszonnal utazott ide vagy oda. Úgy gondolom, hogy ezt még akkor is publikálni kéne, ha egy választott kamarai tisztségviselő ezen utazások költségeit történetesen maga viseli (mert hogy ilyenről is tudunk), de abban az esetben – és ez az általános -, ha a költségeket a Kamara állja, a nyilvános és a költségekre is kiterjedő úti jelentéseket elemi kötelezettségként kéne kezelnie minden választott tisztségviselőnek. A főszabály azonban itt is, mint minden közpénzgazdálkodást érintő kérdésben a mértéktartás, a takarékosság és a fokozott felelősség.

      Pályám során több nemzetközi szakmai szervezetnek voltam és vagyok még ma is tagja, így képet tudok alkotni ezeknek a szervezeteknek a belső mozgásszabályairól és érdekeltségi rendszeréről. Ezeket a szervezeteket – és ez alól a nemzetközi ügyvédi szervezeteket sem tekintem kivételnek – többnyire egy személyileg rendkívül zárt vezetői kör, azok igen magas tisztelet díja vagy “költségkerete”, ugyanakkor a demokratikus vezetés látszatának fenntartására fordított nagy energiák jellemzik. Hatékonyságuk kétséges, ráadásul még csak nem is azonos mércével mérik az egyes tagokat (tagországokat). Egyesek bizonyos protokolláris tisztségek (pl. chairmen) vonatkozásában, azok éves – általában tagnemzeti – rotálásával azt a látszatot keltik, hogy itt aztán tényleg tombol a demokrácia, ugyanakkor az igazi döntéshozók és haszonélvezők kemény magja évek, évtizedek óta változatlan. Szóval ott sem működnek másként a dolgok mint itthon. Éppen ezért igen is nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy mit és mennyit áldozunk ezekre az egyébként de facto kötelező nemzetközi tagságokra.

      Üdvözlettel
      B. Szabó Gábor

  2. Major László Válasz

    Tisztelt Összefogás!

    Azon túlmenően, hogy a célkitűzéseiteket messzemenően támogatom, bátorkodom megjegyezni, hogy a keretes idézet, miszerint “Az eddigi vezetői érvelések a “Mond meg, hogy miből vegyünk el!” golyóbiztosnak hitt fedezékéből hárították a számonkérést” így nagyon gáz, tekintve, hogy a mondd meg felszólító módban két d-vel írandó.

    Üdvözlettel, ML

    1. Ügyvédi Összefogás Egyesület Válasz

      Ahogy mondani szokták: “Talált, süllyedt.” Az észrevétel jogos, és a hibát már javítottuk is. Mentségünk nincs, ha csak nem a túlterheltség és a sietség. Most is legfeljebb csak abban reménykedhetünk, hogy ebben a néhány sorban nem követtünk el még egy szarvas helyesírási hibát. :-)

      Ügyvédi Összefogás Egyesület

  3. Fahidi Gergely Válasz

    Tisztelt Kollégák!

    Az alábbiakat vehetitek korteskedésnek/önfényezésnek is, pedig becs szó nem annak szánom. Én bejelentkeztem regionális fegyelmi bizottsági tagnak, és meg is kaptam hozzá a szükséges számú ajánlást. Arról a jelen pillanatig fogalmam sincs, hogy a BÜK miként honorálja a fegyelmi tisztségviselőket, őszintén szólva néhány személyes beszélgetésben elejtett megjegyzésen kívül azt sem tudtam, hogy ezek “pénzes” helyek. Magam részéről pro bono is szívesen megpróbálkoznék, vagy akár olyan konstrukciót is el tudnék képzelni, amelyben a fegyelmi tisztségviselők első éves tevékenysége pro bono, ezt követően sor kerül az addigi munkájuk értékelésére – arra még nem lenne felelősséggel vállalható javaslatom, hogy ki, vagy kik által – és ezt követően kaphatnak csak valamilyen javadalmazást.
    Ha esetleg érdekel valakit, hogy miért vágnék bele: elsősorban büntetős praxisom van, pontosabban meglehetősen sok olyan jelenlegi- vagy volt fogvatartott ügyfelem, akiket az embertelen fogvatartási körülmények miatt képviselek magyar bíróság és/vagy az EJEB előtt. Aki ismeri ezt az “ügyfélkört”, tudja, más jellegű munka ez, mint pl. nagyvállalatok állandó megbízásából eljárni. Miközben a börtönökben (is) vannak kifejezetten szerethető és tisztelhető ügyfelek, bőven akadnak olyanok is, akik korlátozott szellemi képességeik, végtelenül sok idejük és nem feltétlenül a mindenkori békés megoldásokat kereső személyiségük együttesének következtében imádják “szivatni” az ügyvédeket, bármennyire is hálásak lehetnek a védőiknek/jogi képviselőiknek. Ez tipikusan a “nem lehet elérni az ügyvédet” fegyelmi beadvány, meg mindenféle más, nyilvánvalóan hajánál fogva előrángatott panasz. Velem szemben is beadtak már négy- vagy öt ilyet, és noha egy még mindig folyamatban lévőn kívül eddig mindegyikben megtagadta az eljárást a BÜK, rengeteg időt- és energiát felemésztő módon “igazoló jelentéseket” kellett készíteni. De ismerek olyan kollégát is, akivel szemben súlyos pénzbüntetést szabtak ki azért, mert a fegyelmisek szerint nem tájékoztatta kellő gyakorisággal az ügyfelét – akkor, amikor nem volt a világon semmiféle új hír, amiről be kellett volna számolnia.
    Nos, én alapvetően azért vágnék bele a fegyelmi munkába, hogy jelentősen erősíthessem a papírkosár, durvábban fogalmazva, szemetes funkcióját, mint elsődleges iktatóhelyét. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy mindent el kell nézni, engem például rendkívül zavar az egymással szembeni tiszteletlenség, ami akár az ügyfél “elhalászásáig” terjed, de az eleve az elviselhetetlenhez közeli adminisztratív terhekkel sújtott egyéni ügyvédeket és kisebb irodákat legalább a nyilvánvaló hülyeségekkel való foglalkozás terhétől meg kellene kímélni.

Hozzászólás a(z) Fahidi Gergely bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Vissza a tetejére