"lus est ars boni et aequi"

A fegyelmiről

A BÜK tisztújításig hátralevő néhány hétben a választási programpontjainkhoz kapcsolódó, azokat érdemben kifejtő rövid bejegyzéseket fogunk közzétenni. Tesszük mindezt azzal a szándékkal, hogy mint ahogy eddig , úgy a jövőben is ne csak üres kritikával illessük a kamarai vezetést de érdemi javaslatokkal segítsük az újonnan felálló és remélhetőleg új összetételű vezetés munkáját. Kérjük, hogy kísérje írásainkat figyelemmel, és szóljon azokhoz hozzá. Választási programunkat a jobb oldali kék gombra kattintva tekintheti meg

Szögezzük le rögtön, hogy a kamara fegyelmi jogkörével nem az a baj, hogy van, sőt, az kifejezetten helyes, hogy nálunk, ügyvédeknél, és nem valamely állami hivatal vagy bíróság hatáskörében van. Az igazi nagy baj a fegyelmi ügyszakkal a transzparencia teljes hiányában és az irreálisan felduzzasztott és költséges apparátusban rejlik.

Többször és több formában elmondtuk már, persze eredmény nélkül, hogy elfogadhatatlan az a helyzet, hogy egy ügyvédnek a saját kamarája által lefolytatott fegyelmi eljárásban kevesebb joga van, mint egy ellene lefolytatott szabálysértési vagy büntető eljárásban. Ez mindenekelőtt a tételesen kidolgozott fegyelmi deliktumok és a hozzájuk rendelt szankciók hiányából és a hiányos eljárási szabályokból, vagyis egy korszerű Fegyelmi Kódex hiányából fakad.

Az sem kevésbé irracionális állapot, hogy a a fegyelmi apparátus tagjai, akik saját praxisukban napi szinten kénytelenek megküzdeni az állami túlhatalommal ügyfeleik védelmében vagy képviseletében, teljesen helyénvalónak tekintik egy fegyelmi eljárásban az olyan ősi jogelvek hiányát, mint a nullum crimen sine lege vagy a nulla poena sine lege. Magabiztosan marasztalnak kollégákat nem ritkán igen súlyos mértékben, helyben kreált anyagi jogi tényállás, vagy a fülénél fogva előrángatott „maradvány tényállás,” alapján bizonytalan eljárási szabályok mellett.

Mi kell vajon ahhoz, hogy szakmai hiányérzetük e vonatkozásban felébredjen végre?

Jelen szervezeti formájában és személyi összetételében a fegyelmi ügyszaknak esélye sincs arra, hogy levetkőzze a „kamara ökle” hízelgőnek éppen nem mondható jelzőt. Noha a fegyelmi ügyszak tagjai is választott kamarai tisztségviselők, érdekes módon esetükben a sokadik mandátumukat töltő tisztségviselők jól szervezett zárt köréről, mondjuk ki nyugodtan, hitbizományáról van szó. Valószínűleg a kamarának ez a része igényli leginkább a személyi-szervezeti, és a szemléletmódbeli reformot. A jelenlegi tagságtól elidegenedett és nem kevesek által rettegett ügyszakot közel kell vinni a kar tagjaihoz. A kamara tagjait egyfajta rotációs elv mentén önkéntes vagy kötelező jelleggel be kell tudni vonni a fegyelmi eljárásokba például oly módon, hogy az eljáró tanácsok elnökét egy választott fegyelmi tisztségviselő, míg két tagját a fentiek szerint behívott és legfeljebb költségtérítésben részesülő két kamarai tag adja. Ezzel nem csak a vérfrissítés oldható meg, de a kollektív bölcsességnek is nagyobb tér nyitható. Egyúttal ez a megoldás a fegyelmi ügyszak létszámának és ezzel költségeinek radikális csökkentését is lehetővé tenné. Mindennek előfeltétele azonban a fentebb hiányolt korszerű Fegyelmi Kódex megalkotása.

Ebben az esetben csak taxatíve rögzített fegyelmi vétségek esetén lehetne bárkit is elmarasztalni, és a csak az adott deliktumhoz rendelt szankciót lehetne alkalmazni vele szemben.
Ennek megléte esetén a kamara bármely tagjától méltán elvárható lenne, hogy – már csak önmaga és kollégái okulására is – aktívan vegyen részt a kamarai fegyelmi munkában a rotációs elv alapján.

Megítélésünk szerint a fegyelmi ügyszak reformja önmagában jótékony hatással tudna lenni a kamarai élet egyéb területeire is. Ezért is tartjuk súlyos mulasztásnak, hogy a kamara regnáló vezetői elmulasztották az új ügyvédi törvény megalkotása kapcsán felmerülő páratlan szakma-történelmi lehetőséget a fegyelmi rendszer érdemi újraszabályozására. Az új fegyelmi szabályzat ugyanis „ráncfelvarrásnak” is kevés, hiszen néhány kisebb újítása mellett minden alapvető strukturális problémát megőriz. Talán nem véletlenül. Az viszont biztosra vehető, hogy a fegyelmi ügyszak aktuális, de a mostani választásokon szinte kivétel nélkül „újrázó” résztvevőitől érdemi reform a jövőben sem várható. A fegyelmi rendszer megújításával szembeni igen jelentős ellenállás leküzdéséhez viszont.

TE ÉS MI IS KELLÜNK!

[A téma iránt mélyebben érdeklődő kollégák figyelmébe ajánljuk a fegyelmi ügyszakra vonatkozó részletesés indokolt reform javaslatainkat is melyet ide kattintva tekinthetnek meg.]

 Választási programunkat és jelöltjeinket az oldal tetején lévő jobb oldali kék és zöld gombokra kattintva tekintheti meg

4 Hozzászólások

  1. Dr. Erdős Tamás Válasz

    A fegyelmi eljárásokkal az a baj, hogy az ügyfelek irányában a kritika nélkül mindent elhinni elv érvényesül, az eljárás alá vont ügyvédek irányába pedig a kognitív disszonancia működik. Ilyen körülmények között határozott véleményem, hogy a fegyelmi eljárás jó, hogy van, de a panaszosnak is bizonyítania kellene az állításait. A panaszlott ilyen indítványait pedig legalább meg kellene vizsgálni.
    Magam részéről soha nem követtem el fegyelmi vétséget, de ezen az alapon már kétszer elmarasztaltak.
    Az pedig külön sérelmes, hogy a 10 évvel ezelőtti, egyébként el nem követett, de “a vétlenséget nem tudtam bizonyítani, mert a tanúim elfogultak voltak” alapú figyelmeztetésemet a mai napig felhozzák.

  2. dr. Gazda Péter Válasz

    Kedves Összefogás!

    Nagy örömmel látom, hogy – tulajdonképpen az átláthatóság és egyben az enyhítés irányában – változtatni akartok a fegyelmi eljáráson. Én ezen túlmennék, és szeretném felvetni az egész intézmény létjogosultságának a kérdését. Csak egy indokolatlan plusz fenyegetettség nekünk, hiszen a gyakorlatban minden elmebeteg folyamatosan azzal fenyegetőzik, hogy majd “följelent” a Kamaránál (már azért is, ha pl. pénzt kérünk a munkánkért…). Nem látom be, hogy a mi munkánkat miért lehet egy többlet büntető fórum elé vinni?! Ha egy autószerelő munkájával nem elégedett az ügyfele, netán kárt okoz, mehet a bírósághoz, esetleg a Békéltető Testülethez és kész.
    Kérlek Benneteket, teszteljétek, hogy mi a tagság véleménye a fegyelmi eljárás és bizottság teljes megszüntetéséről, és támogatottság esetén kezdeményezzétek azok eltörlését!

    Kartársi üdvözlettel:

    Gazda Péter
    ügyvéd

  3. Horváthné dr. Nagy Ildikó Válasz

    dr. Gazda Péter iménti hozzászólásával teljes mértékben egyetértek. Felesleges retorzió az ügyvédeken, hiszen ha az ügyfélnek kártérítési igénye van akkor polgári peres eljárásban érvényesítheti, ha pedig büntető eljárást indítanak ellene, akkor megállapíthatják a felelősségét és a lehet ugyanúgy szankcionálni, ahogy a fegyelmi szabályozás előírja. Azonban ezen eljárásoknak sokkal több jogi garancia van, mint a fegyelmi eljárásban, mert például nyilvánvalóan csak az arra jogosultak indíthatják meg.
    A kamara jelenlegi gyakorlata és a jogi szabályozás azonban teret enged annak, hogy bárki jogi érdek hiányában is – rendszerint az ellenérdekű fél- azzal akadályozza az ügyvédi munkát, hogy alaptalan és bizonyítatlan tényállás mellett eljárásokat kezdeményezhet az ügyvéd ellen. Ráadásul semmit nem kell bizonyítani, hanem az ügyvédnek kell bizonyítani, hogy nem követett semmilyen fegyelmi szabálysértést (?)
    Ha marad a jogintézmény felvetném, hogy a jogosultak körét mindenképpen konkretizálják és kizárólag az arra jogosultak indíthassanak panaszt azzal, hogy ugyanúgy ahogy a büntető eljárásban is a panaszosnak kell bizonyítani az állításait, azt addig be se fogadják a panaszt és nem küldjék ki észrevételezésre az ügyvédnek, amíg kellőképpen nincs az alátámasztva.

  4. Dr. Szikora Gábor Válasz

    Kedves Kollégák!

    A fegyelmi szabályzatba mindenképpen illene belevenni, hogy az eljárás kezdetén közöljék az ügyvéddel az alapos gyanút, mégpedig olyan módon, hogy konkrétan milyen normát sértett meg milyen magatartásával. Képviseltem ugyanis egy kollégát fegyelmi eljárásban és a válasz az volt, hogy „majd a határozatban megmondjuk”. Azóta megjártuk a másodfokot is és ez az eljárási „rend” ott sem bizonyult aggályosnak.

    Szerintem egy „vádiratban” azért csak meg kéne mondani pedig nem csak azt, hogy mi volt a tényállás, hanem azt is, hogy azzal az ügyvéd az etikai szabályzat/jogszabály mely pontját sértette meg. Enélkül ugyanis nincs miről beszélni.

    Meglepődéssel kellett tudomásul vennem mégis, hogy ez nincs így, hanem végig olyanra kellett védekeznünk, amiről nem is tudtuk, hogy megsértettük.

    Nyilván az, hogy mind első, mind másodfokon „dőlt a pálya”, nem a szabályzat hibája. (Pest Megyében volt az ügy egyébként.) De azért ha más nem, hát legalább gondolati szinten illene figyelembe venni, hogy kolléga ne köpködjön már kollégára, legalábbis ne nyíltan… Ezt hívják ugyanis kollegalitásnak, főleg amikor „egy állítás egy tagadás” a tényállás, mint az általam képviselt ügyben… (Nyilván az se lényeges, hogy az „állító” sérelmet szenvedett fél éppen csalás miatti börtönbüntetésből szabadult…) De ezek szerint valahogy az „ártatlanság vélelme” sincs benne kellően ebben a szabályzatban.

Hozzászólás

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Vissza a tetejére